2011. szeptember 26., hétfő

Hooligánok Születésnapra

A debreceni buli után jó egy hónap kimaradás következett, mivel áprilisban Pécsen volt koncert, az pedig elég messze van. Így mikor felkerültek az új koncert dátumok, és kiderült, hogy a Miskolci Egyetemi Napokra (MEN) május 13-án, pont a születésnapomon a Hooligans jön, így le is csaptam a lehetőségre.
Eredeti terveink szerint füzesabonyi Hooligán ismerősünk, Gina is velünk tartott volna, illetve hogy Móni és én busszal felmegyünk hozzá, onnan pedig vonattal Miskolcra, majd buli után vissza hozzájuk és ott is alszunk. Ám sajnos pont egy héttel előtte beütött amit nem vártunk. Gina sajnos lemondta a bulit, így majdnem dugába dőlt az egész. Végül Mónival kiokoskodtuk, hogy akkor közvetlenül Miskolcra menjünk. Először busszal akartunk menni, de utána rájöttünk, hogy vonattal jobban járunk. A többi készülődés nagyjából ugyanúgy zajlott, mint mikor Debrecenbe mentünk.
A buli napján aztán megint jó korán felkeltem, kb. reggel ötkor. Gyors kávé, reggeli zuhany és öltözés után anyum kivasalta a hajamat , majd felkaptam a cuccomat, ő pedig egy "Boldog Szülinapot" puszival utamra bocsátott. Én célba vettem a buszmegállót és irány Csaba. szerencsére jó korán, hétkor bent voltam és Móni is hamarosan megérkezett. Jegyet vettem, majd kimentünk a peronhoz, mert negyed nyolckor jött a vonatunk,  ami 7:18-kor indult Pestre. Bár mi csak Szolnokig mentünk.
Szolnokon leszálltunk, de mivel volt még kb. három óránk az IC indulásáig, ezért úgy döntöttünk elindulunk a vasútállomásról, egyenesen, nehogy eltévedjünk. Persze előtte még megvettük a pótjegyet. Majd egy kis séta után megtaláltuk a Szolnok Plázát így körbejártuk azt, és egy padra leültünk tízóraizni. Közben felhívott nyékládházi kedves ismerősöm Roni, hogy nem tud a megbeszéltek szerint elénk jönni Miskolcon a Tiszaiba, de segített annyiban, hogy elmondta, melyik buszra szálljunk, ami kivisz a buli helyszínére, Egyetemvárosba. Majd kb. egy óra múlva vissza is mentünk a vasútállomásra, mert inkább mi várjunk, minthogy elmenjen a vonat. Mielőtt jött a vonatunk én át is öltöztem a vasútállomás wc-jében egy fekete miniruhába, amit direkt arra az alkalomra duriztam. Majd befutott a vonat mi pedig felszálltunk rá. Nem mondom szép kis utat tett meg. Indult ugyanis Pestről a Nyugatiból, onnan le Szolnokra ahol ugye mi is felszálltunk majd tovább Püspökladány-Debrecen-Nyíregyháza-Tokaj-Szerencs (<3)-Miskolc-Tiszai-Füzesabony útirányon át vissza Pestre a Keletibe. Szép kis táv, nem mondom, de mi ugyebár csak Miskolcig mentünk.
Miután Miskolcon leszálltunk kicsit szétnéztünk az állomáson, mi merre van, majd kimentünk a busz-és villamos végállomásig. Roni a telefonban a 31-es buszt említette, hogy az visz ki minket Egyetemvárosba. Egy kis kérdezősködés után meg is találtuk, jegyet vettünk (de minek?) és felszálltunk rá. Persze jó korán, már négy óra körül ott is voltunk, persze még sehol senki így körbejártuk a környéket, majd kisétáltunk vissza a buszmegállóhoz és vártuk Ronit aki hamarosan meg is érkezett. Egy üdvözlés puszi és gyors összeismerkedés után be is mentünk, ahol leültünk a padokra és beszélgettünk. Majd szépen sorban érkeztek a többiek is, bár ebből ismerős csak Marcsi volt, aki odajött hozzánk üdvözölni minket. Aztán ahogy megérkeztek Zsülék, mi is is szépen lassan befoglaltuk a placcot Zsoltikával szemben. Ott készült két kép is, míg várakoztunk. Közben  a háttérben újdonsült kedvenceim, a Paddy and the Rats dalai szóltak. Jóféle ír-punk sörlóbálós kocsmazene, itatja magát. Egyszer látnom kell élőben is. De itt ugyebár a Hooligans volt a lényeg.
Majd a kiírt időpontban, 19:30-kor kezdtek is a fiúk. A hangulat természetesen ismét fergeteges volt, mindenki hozta a formáját. A koncert egyik legjobb pillanata az volt, mikor Csipa a Játszom (tudja fene, valamiért nem annyira szeretem azt a dalt...) előtt kézbe kapott egy kamerát és elkezdte velünk énekeltetni a dalt, közben videózott. Ekkor történt meg, hogy a "csak mindig hinni kell" sornál magasra emeltem a kezemben lévő ásvizes üveget és úgy énekeltem, hogy "Csak mindig INNI kell" pont amikor Csipa minket vett. el is vigyorodott akkor. Persze a többiek se maradtak el, főleg Tibi és Zsoltika nem, akik most is élen jártak bolondozásban. Mi pedig természetesen, de főleg én óriásit tomboltunk, ugráltunk énekeltük az összes dalt a Legyen valami-től a záró Hotel Mámor-ig.
Koncert után pedig dedikálás jött de először benéztük, hogy melyik oldalon lesznek, így futhattunk át a sátorhoz. De sikerült elkapni Csipát is újfent aki aláírta a kinyomtatott Cannabis-os promoképet és még egy kép is sikerült. Megint nem túl értelmes fejjel részemről. A sorrendre már nem nagyon emlékszem tovább, csak arra, hogy Tibivel, Endivel és természetesen Zsoltikával is sikerült egy-egy közös kép. illetve Zsoltika aláírta a Debrecenben készült közös képünket. Tibi pedig a tavaly a Csaba Centerben készült közöst írta alá.
Dedikálás után aztán a fiúk elbújtak hátul a backstage-ben, mert időközben a Republic is kezdett. Elvagyok az ő zenéjükkel is, egy időben minden év április 30-án itt koncerteztek Békésen. Én még maradtam volna tovább is, mert később valahol volt a Supernem koncertje, megnéztem volna, de Móni már nagyon menni akart, én meg ugye csak ne hagyjam már egyedül így vele tartottam. Nem sokkal később jött az éjszakai busz és irány vissza a vasúthoz, majd egy kellemes hat órás csövezés vette kezdetét. Isteni szerencse volt, hogy hajnal háromkor kinyitották a várót. Persze én még ott kint a buli helyszínén miniről átöltöztem farmerbe, piros topba és pulcsiba, plusz a bőrdzsekim, mert elég hűvös volt, hiába május közepe.
Így aztán hajnal háromtól már a váróban ücsörögtünk, egy idő után megvettük a visszafelé tartó vonatra a pótjegyet (IC megint pfff...) majd mikor reggel öt körül kinyitott a kis büfé, beszereztem egy jó kis adag kávét. Mondjuk az álmosságon sokat nem segített, de azért jó, hogy volt. Aztán olyan 6:20 körül már bemondták a Hajdú IC-t is, hogy fél hétkor indul, így fogtuk magunkat és kimentünk a 9. vágányhoz, ahol már bent is állt a vonatunk. Rákérdeztünk, felülhetünk e rá, aztán a kedvező válasz után ugrottunk is fel. Elhelyezkedtünk, amennyire lehetett és vártuk az indulást. Ami még úgy-ahogy megmaradt, mint az is ahogy csekkolják a jegyeket, de utána valahogy filmszakadás. Szerencs környékén tértem magamhoz, és csak néztem ki a fejemből, hogy mi van. Aztán egyszer megint bekómáltam, úgy Nyíregyháza környékén, de utána talán hatni kezdhetett a kávé, vagy csak jobban kisütött nap... Ki tudja, de felébredtem. Na meg hát onnantól már oda is kellett figyelnünk, merre járunk, hogy Szolnokon leszállhassunk.
És le is szálltunk, elsőnek, majd megkerestük a menetrendet, hogy melyik vonat megy legközelebb Csabára. Szerencsére pont a Pannonia IC, amire belföldön nem kell helyjegy. Húsz percünk volt még a vonat érkezéséig, így először bent a csarnokban ücsörögtünk majd kiültünk a peronra. Rendes időben jött is a vonat, így felugrottunk és irány Csabára. Háromnegyed tizenkettő körül meg is érkeztünk, de mivel nekem buszom szombat lévén csak 12:30-kor volt, úgy döntöttem, hazakísérem Mónit. Végül persze én is elértem a buszomat és haza is értem olyan egy óra körül. Persze aludni megint nem bírtam estig.
Összefoglalva: Csodálatos egy születésnap volt, tíz éve a legszebb. De egy valamit megfogadtam. Ha csak lehet, nem megyek többet IC-vel. Nem elég, hogy feláras, de nem tudok kényelmesen ülni. Majdnem mint a távolsági busz :S. Azon se tudom kinyújtani a lábamat.

Képek a születésnapi Hooligán buliról:

ÉS IGEEEN!!! ITT VOLTUNK!

Ronival. Végre találkozhattunk

Csipával

Zsoltika kicsit szúrós volt

Tibivel

És persze Endi sem maradhatott ki

Hamarosan jönnek a hazai terep élményei, emlékei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése