2012. június 19., kedd

2012 első videói

Idén eddig csak két bulivideót készítettem, mivel ugye nem voltam se koncerten , se bulizni. Az elsőt még februárba, a Klauval és Nikivel közös első Házibuli hétvége fotóiból. A videó zenéje Klau javaslatára lett egyik közös kedvencünk, a Lovegun Holnaptól című dala.

A második videó természetesen a június 9-i MeDo minikoncert és a Sörfesztiválos Hooligans buli elkapott pillanataiból készült. Kicsit gondolkodóba ejtett a zene kiválasztása, de végül a Nőben a boldogság mellett döntöttem, amivel a fiúk kezdték a koncertet a Legyen valami helyett.

Remélem ezek is tetszenek. Jelenleg két-három buli és videó van betervezve, de még bármi megtörténhet.

2012. június 13., szerda

Derült égből Sörfesztivál

Szilveszter után sajnos mindig úgy alakult az életem, hogy nem jutottam el Hooligans koncertre sőt, tulajdonképpen semmilyen koncertre. Igazi buli is csupán a február első hétvégéjén elkövetett mezőkovácsházi házibuli hétvége volt Klauékkal. Éppen ezért, mikor a Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé Facebook oldalára felkerült az idei program, majd' kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam a fellépők között a Hooliganst. Ahogy telt az idő, lassan egyeztettem mindenkivel, aki betervezte ezt a koncertet, hogy ott találkozunk és tombolunk egy nagyot. Így beszéltem Klauval, Nikivel, Dorinával, Mesivel, Mariannal, Katival, és Henivel, akit rávettem, hogy Arival hozzák el Heni húgát, Diiát is. És persze az én fogadott Ikertesómmal Barbyval, vagyis Hoolibulival is, hogy megismételjük az egy évvel ezelőtti agyament csövezésünket.
Végre eljött a várva várt nap, június 9. Aznapra dögmeleget jósltak, ám mellé esőt is, így kissé feladta a leckét, hogy mit is vegyek fel. Végül egy halványlila felső és lazább farmer mellett döntöttem, amihez a fehér dekiált övemet vettem fel, és egy fekete vastag talpú papucsot. Gyorsan elkészültem, kivasaltam a hajam, bepakoltam a nagyobb, kék táskámba, majd ebéd után bicajra pattantam és irány Békéscsaba. Persze hülye fejjel ismét képes voltam a legnagyobb melegben elindulni, de azért vittem magammal hideg citromos vizet. Fél kettő körül beértem Csabára, a bicajomat lezártam a Csaba Center parkolóházánál, beugrottam a Spar-ba egy narancsos Soproniért és egy energiaitalért, majd gyalog mentem tovább le a vasútállomás felé, onnan pedig a Repülő hídhoz, ami egy kis gyalogos felüljáró a vasúti sínek fölött, ugyanis megbeszéltük Mesivel és Dorinával, hogy találkozunk és megnézem hogyan gitároznak.
Mire legyalogoltam a hídhoz és átsétáltam a jaminai részre, jól el is fáradtam. Először furcsállottam, hogy Mesi sehol sincs, aztán ismerős hangokat hallottam a talpam alól, így elindultam lefelé a hídról és az ányékos fordulóban végre megláttam Dorinát, Vanit és Mesit. Gyorsan odamentem hozzájuk és ott hűvösöltünk egy darabig. Ekkor történt meg, hogy mikor le akartam csavarni a kupakot az egyik kisüvegemről, a kupak egy nagy pukkanás kíséretében egyszerűen lerepült a helyéről. Ettől persze mindenki megijedt, de aztán nevetésben törtünk ki. Miután én is kifújtam magam, elindultunk Mesiékhez, ami ismét egy kellemes kis gyalogtúra volt, a kánikulában, sikerült még egyszer lefáradni, mire odaértünk. Mesiéknél aztán Vanival leültünk a teraszra, a lányok meg kihozták a gitárokat, beálltak és a húrok közé csaptak. Játszttak Green Dayt, Simple Plant és természetesen Hooliganst is. A koncert végén még belefért egy kis bolondozás és néhány közös fotó, sőt, kaptam egy dedikált MeDo autogramkártyát is. Nekem nagyon tetszett a lányok produkciója, így továbbra is követem a MeDo formáció sorsának alakulását.
A minikoncert után visszaindultam a vasútállomásra, ugyanis Barbybal megbeszéltük, hogy kimegyek elé és együtt megyünk a Sportcsarnokhoz. Persze a meleg és a fáradtság, illetve a papucs miatt kicsit lassabban mentem, így kb. 3:39-kor értem oda a vasútállomásra, egy perccel azelőtt, hogy a vonat befutott. A sok leszálló között azonnal keresni kezdtem Barbyt, aztán mikor fél év után végre ismét találkoztunk, jól megölelgettem, majd útnak indultunk a Sportcsarnok felé és közben beszélgettünk, énekeltünk, nevetgéltünk, hülyültünk. Útközben beugrottunk még a Centerbe is, pár percet hűvösölni, majd gyalogoltunk tovább.
Szerencsére sikerült levágnunk az utat, így öt óra után nem sokkal oda is értünk a buli helyszínére. A színpadon éppen akkor kezdett a Neoton, így miután megkaptuk a karszalagunkat, mi is besoroltunk. Próbáltam minél előrébb nyomulni, hogy a Hooligans kezdetére az első sorban legyünk. Sajnos csak a harmadik sorig jutottunk el, így onnan hallgattuk a Neoton számokat. Közben találkoztunk Klauval, Nikivel, és Heniékkel is. Néhány dal után viszont a tömeg és a meleg együttes hatásaként azt éreztem, hogy kicsit szédülök. Mondtam is Barbynak, hogy menjünk ki a tömegből. Ahogy eljöttünk, leültem egy padra, hátha jobban leszek, de egy pillanat múlva elájultam. Barby szegénykém, rettenetesen megijedt, de ott termett egy nő, aki egyből hátra fektetett és némi jeges víz segítségével felmosott. Miután kicsit jobban lettem beültünk az egyik sörsátorba a kezembe nyomott üveg jeges vízzel és onnan hallgattuk tovább a Neotont, majd a koncert végére előjöttünk.
Neoton után kicsit kiürült a placc, így ismét inváziót indítottam az első sorért. A második sornál előrébb viszont nem jutottam. De úgy voltam vele, hogy sebaj, innen tombolunk. Közben előkerült a táskámból Hooligán útitársam, Csőri is, aki mindenkinek adott egy kacsapuszit. Aztán beállás közben ismét elkapott a jókedv, így rázendítettem a SzerLM-re, amibe természetesen a szintén az első sorban lévő Katit is bevontam pár sorra, majd következett a Harcra fel, amit az utóbbi időben sikerült megtanulnom. Közben a műsorvezető is karattyolt valamit, de amint kietette a száján azt, hogy Hooligans, azonnal sikítás rázta meg a színpadot és környékét. Közben befutottak a fiúk is, így minden együtt volt egy fergeteges bulihoz. Persze akadt ismét némi probléma, ugyanis a vastag talpú lábujjközös papucsom sikeresen feltörte a lábam, így kénytelen voltam levenni és ismét mezítláb tombolni.
Végre eljött az este hét óra és felhangzott a Bohémélet intro, majd a fiúk is egyesével feljöttek a színpadra. Elsőnek Endi tisztelgett a dobok mögül, majd Zsoltika szöszi feje bukkant fel. Örömmel láttam, hogy végre megszabadult attól a randa bajusztól, ami az utóbbi kb. két hétben jellemezte őt. Mikor meglátta a kezemben Csőrit, mosolyogva integetett a sárga hápogós Hooligánnak is. Majd Tibi és Csipa is megjelent és kezdetét vette a koncert, ám most a Nőben a boldogság volt a nyitó dal. De utána jöttek sorban a megszokott koncertdalok, újdonság csupán a Good Charlotte Last night-jának feldolgozása volt. Eleinte a második sorban tomboltam, ám miután két srác bedúródott az első sorba és többen kimentek onnan, Barby és én is bevettük magunkat az első sorba Heniék mellé és tomboltunk tovább. Persze az amúgy is fájó lábamat a göröngyös földön való ugrálással sikerült még jobban leamortizálnom, na de nem volt mese, tombolni kellett. Ismét fergeteges koncert volt, ám most is hiányoltam a nagy kedvencemet, a Várok rád-ot.
Koncert után mindenki a színpad jobb széléhez sorolt várva, hátha esetleg kijönnek a fiúk. Már úgy tűnt, hogy a Tankcsapda miatt nem jönnek ki, ezért Barbyval úgy gondoltuk, talán hátul még elcsípjük őket. Közben találkoztam és pár szót váltottam Edittel, egy másik jó fej Hooligánnal, akivel a tavalyi gyomai buli után ismerkedtünk össze és amint a színpad szabaddá vált, a Tankcsapda stábja is nekiállt pakolni. Egy kis idő múlva a magas rács előtt felbukkant Zsoltika kezében a filccel és nekiállt aláírást osztogatni. Míg odaért hozzánk, elővettem az aláírandó kordonszalagot, amit a kordonon át benyújtottam a Szöszinek, ő pedig aláírta, majd közös kép is készült és szárnyat rázott Csőrivel. A kis hápogóst ezután visszatettem a táskába, hogy semmi baj se érhesse. Másodiknak Csipa jött oda, aki mikor átnyújtottam a szalagot a rácson, azt mondta "azt hittem, ez WC papír". Erre én: Nem, ez az új sálam. De aláírta és vele is lett közös kép. Utána kicsit hátrébb soroltunk, mert a backstage kijárata mellett megláttuk Tibit, és őt is elcsíptük egy aláírásra és fotóra, majd vártuk, mikor bújik elő Endike.
Közben Niki a kezembe nyomott egy karszalagot, ami az augusztusban esedékes pusztaottlakai Likefest-re belépő. Kicsit sokat kellett Endire várni, már azt hittük megette őt a Hello Kitty, de végül előkerült és kárpótolt minket a várakozásért. Barby megkérdezte tőle, hogy lesz e Holiday valamikor a közeljövőben, de sajnos nem lesz. Ő volt az egyetlen, aki ki is jött a kordonon kívülre, így könnyebb volt vele fotózkodni. Közben észrevettem belül Mariannt is, aki Endi közelében kóválygott, így elcsíptem őt is egy közös fotóra, majd mi Hooligánok egymás közt fényképezkedtünk. Klauékkal és Heniékkel is készült egy-egy csoportos kép, majd miután ezek elkészültek, szétszéledtünk.
Miután Ikertesóval kijöttünk a tömegből, egy kicsit kószáltunk még, majd Barby megéhezett és beállt a sorba a nagy sátorban az egyik helyre gyrosért. De ott rengeteget kellett várni, így inkább kívül kerestünk egy helyet. Közben egyre hűvösebb lett az idő, így felvettem a magammal hozott piros cipzáras pulcsimat és Barby is az ő fekete felsőjét. Jól is tettük, mert mire elkészült a gyros, eleredt az eső. Először csak nagy cseppekben esett, aztán hirtelen leszakadt az ég alja, így többekkel együtt mi is a nagy sörsátorba szaladtunk, ami gyorsan megtelt, ugyanis a nagy zuhé gyakorlatilag elmosta a Tankcsapda koncert végét is.
Jó ideig ücsörögtünk ott a sátorban, aztán mikor már úgy láttuk, hogy elállt az eső, Barby elment átöltözni hosszúnadrágba, majd éjfél körül elindultunk a vasútállomás felé. Útközben elkanyarodtunk a Center parkolóháza felé megnézni, hogy megvan e még a bicajom. Szerencsére megvolt, így mentünk tovább, sztorizgatva és nevetve.
A vasútállomáson szerencsére a csarnok nyitva volt, de minden padon volt valaki, így az egyik zugban a padlóra ültünk le. Magam részéről ismét lerúgtam magamról a papucsot, majd felbontottuk a narancsos és a körtés Soproninkat és ott hülyültünk tovább. Közben odaült mellénk egy fickó, kérdezte van e valami alkoholmentes innivalónk, így adtam neki a citromos vizemből, ő pedig hálából csinált rólunk egy "csövezős" képet. Aztán ismét magunkra maradtunk és idézgettünk a Black and Pink címet viselő fantasy történetemből, amihez nem egy részt közösen írtunk meg, vagy éppen néhány fura településnéven nevettünk.
Majd hajnal fél négy körül befutott a vonat, ami Barbyt Budapestre vitte, ahonnan tovább ment Székesfehérvárra. Kikísértem őt a vonathoz, megöleltem, körbepusziltam az én drága Ikertesómat, majd miután felszállt a vonatra, én visszasétáltam az első peronhoz és onnan integettem neki egészen addig, míg a vonat elment.
Miután újra egyedül maradtam, gondoltam, várok még egy kicsit, mielőtt én is elindulok haza, így az időközben kinyitott büfében vettem egy sajtos péksütit, megreggeliztem, majd sántikálva elindultam a Centerhez. Kinyitottam a bicajt, felpattantam rá és irány haza. Közben reménykedtem, hogy nem fog esni, míg hazaérek. Szerencsére rendőröktől nem kellett tartani, mert mire elindultam, kivilágosodott. Mikor végre hazaértem és letusoltam, akkor láttam, hogy mennyire kikezdte az az átok papucs a lábam. Gyorsan pizsibe bújtam és lefeküdtem aludni vagy öt órára.
Mindent összevetve ismét egy hatalmas buli részese lettem és végre újra találkoztam azokkal, akiket szeretek és akikkel a legnagyobbat lehet bulizni. Igaz, sokan hiányoztak a keménymagból. Volt ebben minden, minikoncert, ijedelem, tombolás és bolondozás minden mennyiségben. Alig várom a következő alkalmat!

Néhány elkapott pillanat:

MeDo koncert. Ügyesek a lányok :))

Gitárpárbaj XD

Mesi és Dorina=MeDo <3

A dedikált autoramkártya

A koncert képekben:
Csipa és Tibi

Zsoltika

Endike

Négyen egy színpadon :))

Tombolás közben

Zsoltika megint kitett magáért

Csipa is megnevettett :D

Tibi

Endi kijött a kordon mögül

Mariannal :))

Ikertesóval és Klauval összekötve

A kordonszalag összeköt

Klauval

Ikertesó, Heni Hugi és Diia

Csövezés sörrel

Viszlát Pusztaottlakán!