Annyi Minden Vár: Hooliottlaka

Mint azt előző bejelentkezésemben is írtam, augusztusban végre újra lehetőségem nyílt a tombolásra. Méghozzá a pusztaottlakai Likefesten, ami a belépőt még júniusban, a Csabai Sörfesztiválon megkaptam Nikitől. A nyár folyamán beregisztráltam a karszalagon található sorszámot a Likefest oldalán, majd vártam a jegyemet, ami július végén meg is érkezett az email címemre. Közben Nikivel és Klauval megbeszéltem, hogy a hétvégét náluk töltöm, mert akkor volt a Mezőkovácsházi Napok is, ami szintén jó programnak ígérkezett. Augusztus első hetében kinyomtattam a jegyemet, majd a Likefest hetében nekiláttam készülődni, összeszedtem a ruhákat, amiket vinni akartam és természetesen a hátizsákba került sárga hápogós útitársam, Csőri is.
Végre eljött a péntek, a buli napja. Viszonylag korán, kb. reggel hétkor felkeltem, kávéztam, reggeliztem, gyorsan elkészültem, majd tíz előtt néhány perccel elindultam a buszmegállóba. Igen ám, de mikor a templomnál jártam, rájöttem, hogy valamit otthon hagytam, azt ami talán a legfontosabb: a kinyomtatott jegyem. Gyorsan visszaszaladtam a jegyért, és elsüllyesztettem a táskámban, majd irány vissza a buszmegállóba. A visszafordulás miatt viszont sajnos két buszt is lekéstem, így még fél órát várhattam a 10.40-s debreceni buszra, ami bevitt Csabára, a vasútállomásig. Besoroltam a jegypénztárhoz, jegyet vettem, majd kint leültem és vártam a vonatom indulását. Közben beszélgettem ott egy idősebb hölggyel, aki egy Pestről jövő ismerősét várta, az a vonat kb. 11. 35-kor futott be. Addigra viszont már a 4. vágányra tolták a vonatot, ami Újszeged felé ment. Felszálltam rá és kényelmesen elhelyezkedtem, majd 11.56-kor elindult a vonat, úticél Mezőkovácsháza.
Miután a vonat elhagyta Magyarbánhegyest, én is fogtam a cuccomat és kimentem az előtérbe, mert a következő megálló Mezőkovácsháza felső volt, ahol le kellett szállnom. Ahogy megállt a vonat, megláttam Nikit az állomás előtt, így amint leugrottam a vonatról, szaladtam oda hozzá és jól megölelgettük egymást, majd beletettem az egyik tatyómat a bicaja kosarába és elindultunk hozzájuk. Közben persze énekeltünk is egy kicsit, mert ugyebár hangolni is kell.
Mikor megérkeztünk, Klau még nagyon sehol nem állt a készülődésben, mert én csak kilábalt az előző esti-éjszakai nyavalyából, így miután kiválasztottuk, miben is megyünk, Niki állt neki kivasalni a hajam. Közben befutott még Szilvi is, akit érkezésekor sikeresen leszart egy madár, így neki a készülődés hajmosással indult. Amíg Szilvi hajat mosott, én megpróbáltam belepréselni magam az új szaggatott farmeromba, persze mondanom sem kell, hogy nem fértem bele, így végül egy cicanadrág mellett döntöttem a párducmintás felső mellett. Aztán Szilvi folytatta nálam a hajvasalást, majd miután kész lett a hajam, sminkeltem gyorsan és bepakoltam a kék válltáskámba, ami kell: Női bútor, pulcsi, ásványvíz és persze az én kis hápogós útitársam, Csőri.
Miután a csajok is elkészültek kisétáltunk a vasútállomásra, jegyet vettünk, majd vártuk a vonatot, ami nemsokára be is futott, így felugrottunk rá és irány Medgyesegyháza, ahonnan elméletileg indult busz Pusztaottlakára. A vonaton aztán magamra öltöttem néhány karkötőmet és az egy Facebookos játékon nyert halálfejes kendőmet is sikerült a fejemre kötni. Közben beszélgettünk és kicsit énekeltünk is, hangolódva az estére. Kb. negyed négykor leszálltunk Medgyesegyházán és átsétáltunk a buszmegállóba. Két busz is elment mellettünk, de egyik sem oda tartott, ahová mi akartunk menni. Mi pedig csak ültünk a megállóban és vártuk, mikor jön a buszunk, közben ismét énekelni kezdtünk és természetesen Niki dobott fel egy fotót rólunk Facebookra. Végre négy óra után megérkezett a buszunk, felszálltunk, lehuppantunk és irány a Likefest. A buszon még csináltunk pár fotót, amikhez előkerítettem Csőrit is.
Amint leszálltunk a buszról a Likefest bejárata mellett, mi azonnal előkotortuk a jegyeinket és a bejárati sátorhoz siettünk, ahol megkaptuk a kék karszalagjainkat. Befelé menet még egy biztonsági őr belenézett a táskáinkba, hogy semmi tiltott dolog nincs e benne, majd szabad volt előttünk az út a Likefest világába. Előástuk a kis térképünket és elindultunk megkeresni a Pepsi színpadot, a Hooligánkodás színhelyét. Mikor végre megtaláltuk, még szinte üres volt a placc szerencsére, de már akkor ott találtuk Heni és Arit, akiket üdvözlésként rögtön megöleltem, megpusziltam, majd természetesen előkerült Csőri is egy-egy kacsapuszira és kacsapacsira. Utána beálltunk melléjük az első sorba, ott beszélgettünk és néha énekeltünk.
Ahogy ott ácsorogtunk a kordonnál egyszer jött egy locsolókocsi és fellocsolta a placcon a homokot, persze közben minket is sikeresen összecsapott. Egy kis idő múlva aztán Klauékkal fogtuk magunkat és felfedezőútra indultunk a színpad körül. Természetesen átvágtunk a színpad mellett nagy sörsátoron is, ahol a sültkolbász kínálatban azonnal feltűnt egy elnevezés: Hooligans kolbász. Persze azonnal felcsillant a szemünk, ahogy megláttuk, de utána mentünk is tovább.
Ahogy ott bóklásztunk, egy színes parókás hostesslány a kezünkbe nyomott egy szórólapot, a Nikon fesztiválos játékáról, aminek a lényege, hogy egy zöld háttér előtt lefotóznak és később egy általunk kiválasztott háttérrel varázsolnak igazi vagány borítóképet. És ehhez biztosítottak még kellékeket és sminket is. Persze nekünk nagyon tetszett az ötlet így oda is mentünk a Nikon sátrához. Klau és Szilvi a Dívák beállítást választották, míg Niki és én a Punk mellett tettük le a voksunkat. Természetesen Nikivel mi ketten kezdtük a fotózást, a kellékekből kaptunk egy-egy bőrdzsekit, én pedig egy fekete tupírozott hosszú parókát is. Mikor leültünk a sminkasztalhoz, az egyik csajszi kérdezte, szeretném e, ha a paróka alól kilátszódjon a kendőm. Mondtam, hogy igen, mert úgy még inkább adunk a feelingnek. Aztán a smink következett, ami nálam egy pink rúzs lett és még egy kis fekete szemfesték. Nikinek piros rúzs jutott és szintén némi szemsmink. Még egy kis igazítás a tükörnél és már álltunk is a zöld háttér elé. A fotók gyorsan elkészültek, majd ledobtuk a dzsekit és a parókát, a fotózásért pedig ajándékba kaptunk még egy-egy legyezőt is. Még kicsit bóklásztunk a bazárosok között, az egyik helyen találtam is olcsón szép gyűrűket, így egyet beszereztem emlékbe.
Mikor visszaértünk a placcra, láttuk, hogy a locsolókocsi ismét tett egy kört és a Henryre bízott kék táskámat, ami le volt téve a kordon elé, szép barna pöttyössé változtatta. Egy darabig mérgelődtem is miatta, de a haragom azonnal elpárolgott, mikor megjelent mellettem Edit, akinek természetesen nagyon megörültem, rögtön egy ölelés, puszi, és kacsapuszi járt neki, majd letáborozott mellém az első sorba és bszélgetni kezdtünk. Persze közben a többiekkel is elvoltunk, csináltunk néhány fotót a találkozás örömére.
Egy kis idő múlva aztán megszomjaztam némi alkoholtartalmúra, így felfedezőútra indultam Nikivel a sörsátor felé, hátha van meggysör. Szerencsére az egyik pultnál volt meggysör, így rögtön magamhoz is vettem egy korsónyit. Amint ezt beszereztük, mentünk is vissza a placcra, ám közben a sörsátor végénél megláttuk a Class FM és a TV2 műsorvezetőjét, a szintén megyénkbeli Rákóczi Ferit, amint, ha jól emlékszem a tepertőről, majd később a pálinkáról beszélt, aztán a pálinka kapcsán kiejtette a száján azt, hogy Hooligans, erre én, már miért is ne, de jó nagyot sikítottam. Persze azonnal minden szem ránk szegeződött. Szegény Niki szerintem biztosan rákvörös lett ott mellettem. Aztán még mondott valamit, amire már nem emlékszem, de a végén ismét kimondta, hogy Hooligans, amit persze én egy újabb visítással honoráltam.
Aztán ahogy visszaértünk a placcra, persze már előjött a jó hangulatom, Henry, Ari és Klau éppen fotózkodtak és persze azonnal odakapták a fejüket, mikor visszatértem a helyemre, ugyanis előjött a jó kedvem. Visszafoglaltam a helyem Henry és Edit között, és onnantól már sehova a jó helyről. Aztán lassan szállingózni kezdtek az ismerős arcok, így például Kitti, aki rögtön le is parkolt Edit mellé az első sorba, majd megérkezett Mesi és Dorina is a szüleikkel együtt. Sajnos Vani ezúttal nem tartott Dorináékkal, de azért jó, hogy viszontláttam őket. Utánuk felbukkant még Kati is, majd figyelmem a színpadra terelődött, ugyanis megérkezett a stáb. Közben a színpadon két zenekar is játszott, az egyik a Cante Diem, a másik a Wasabi Kht. Egész hallgathatóak voltak, bár mi ugyebár inkább a Hooliganst vártuk tűkön ülve, vagyis inkább állva.
Az este fél hét körül beállt hosszabb szünetben aztán ismét fotózkodni kezdtünk, Henryékkel néhány csoportosat, amire még rávettem Kittit is. Aztán Edit kollégája is fényképezett minket, amihez én előkaptam a kordonszalagomat és a sárga hápogóst. Így készült egy olyan is, ahol Csőri megkóstolja a meggysört. Ebből persze nevetés lett, de jó hangulatban vártuk tovább a Hooligánokat.
Közben leszállt az este és olyan nyolc óra körül a színpadra lépett Takács Nikolas, aki bár abszolút nem a kedvencem, d azért egész jól bemelegített minket pár dalával. Utána Rákóczi Feri lépett a színpadra, hogy kicsit még húzza az első sorok agyát. Persze akárhányszor kiejtette a száján a Hooligans nevet, azonnal sikításba kezdtünk. Szerencsére nem sokáig váratott minket, inkább bejelentette, hogy színpadon a Hooligans és eltűnt. Ekkor a színpad elsötétült, majd felhangzott az intro és abban a pillanatban óriási sikítás rázta meg a tanyavilágot. Aztán színpadra ugrált a négy főhooligán is és egy újabb fergeteges koncert vette kezdetét. Csipa új frizurával állt színpadra, ami nekem őszintén szólva nem igazán tetszett, na de az ő feje, az ő haja. Természetesen ez a másfél óra is tele volt tombolással és bolondozással, a fiúk ismét kitettek magukért. Majd koncert után következett egy rekordkísérlet: A hostesslányok Hooligans pálinkát osztottak szét a közönség sorai között és a cél a legtöbb egy helyen pálinkázó ember rekordjának beállítása. Én ugyan nem ittam a pálinkából, mert rosszul vagyok tőle, de körülöttem szinte mindenki kapott és lehúzta jóféle mézes meggyet. Mint utólag megtudtuk, megvan a rekord.
Koncert után természetesen azonnal soroltunk a színad mellett lévő shophoz, vagy ahogy én nevezem, a bazárhoz, hátha lesz dedikálás. Egy jó darabig vártunk ott, majd felbukkant a rács mögött Zsoltika és szorgalmasan osztogatta az aláírásokat. Mikor odaért hozzám, kértem őt, hogy a karomra írja azt: Miss World, erre ő csak aláírta. De azért hajlandó volt Csőrivel is fotózkodni, bár befogta a drágámnak a csőrét. Utána nem sokkal Tibi is előbújt, ő is osztogatta az aláírásokat, de mikor kérdeztük, hogy képet lehet e, azt mondta, kívül jön a "ketrecen" mert úgy könnyebb, majd elbújt. Utána kicsit csend honolt a kordonnál, majd végre előbukkant Endi is. Ahogy ott osztogatta az aláírásokat, szóba hoztam neki, hogy már csak egy Holiday buli hiányzik az életemből, ő pedig mondta, hogy szeptember 13-án lesz Hoilday a Rocktogonban. Azóta is reménykedem, hogy eljutok. Képet illetően ő is azt mondta, hogy majd kijön a kordon elé. Mikor ő is eltűnt, odamentünk a backstage bejáratához, ahol szép kis csapat gyűlt össze, így Dorináék, Mesiék, Kati és Móni, Edit és még Henryék is. Kis idő múlva aztán megjelent Tibi. Kijött a kordon mögül és fotózkodni kezdett. És most mindenki sorra került, még én is. Miután Tibi megvolt, kicsit arrébb vonultunk, vártuk Endit. Arról már korábban letettünk, hogy Csipa is előbújjon.
Közben Klau és Szilvi elmentek a Borsodi Színpadhoz, Magnát nézni, mert úgy voltak vele, hogy valószínűleg már Endi sem jön ki. Nikivel mi azért ott maradtunk még egy kicsit a közelben, hátha mégis, majd egy idő után meguntuk és mi is elindultunk a többiekhez. Ám bent a sörsátorban Niki találkozott egy ismerősével, akivel beszélgetni kezdtek. Én egy darabig ott maradtam Nikivel, majd visszasétáltam a kordonhoz, és akkor láttam meg, hogy Endi mégis előbújt. Szerencsére ott volt Kati is. Gyorsan megejtettünk egy-egy képet Endivel, aki ismét nagyon kedves volt mindenkivel, majd beszaladtam a sörsátorba és riasztottam Nikit. Mire visszaértem vele, Endi már tovább ment, mi meg csapatosan követtük. Menet közben is fotózkodott. Sajnos Nikinek nem sikerült őt elcsípni, de mert még ott voltak Dorináék és Mesiék, így tőlük elbúcsúztam, lelkükre kötve, hogy vigyázzanak a tehenekkel, majd Nikivel irány a Magna koncert.
A Borsodi színpadnál aztán könnyen megtaláltuk Klauékat. Akkor már annyira fáradtak voltunk, hogy inkább hátrébb, egy padon ücsörögtünk, ott énekeltünk, tapsoltunk és élveztük a koncertet. Szerencsére pont hallottam a személyes kedvencemet is a gyulai fiúktól, ami a Lehet, hogy eltört. A záró dal pedig a Pálinkadal volt. Koncert közben még találkoztam a tavalyi Dinnyfesztiválon megismert Lettivel is, akivel megbeszéltük, hogy ha előbb nem, hát októberben Csabán bulizunk egy jót. A Magna koncert itán pedg Klau és Niki keresztapja és Szilvi élettársa, Béla hazavítt minket Klauékhoz, ahol még kajáltunk pár falatot, lefürödtünk, pizsibe bújtunk és lefeküdtünk aludni, hiszen előttünk állt az egész hétvége.

És a képek:

Medgyesegyháza és a Likefest között a buszon