Kolbászfesztivál videók

Szokásomhoz hűen a legutóbbi, Kolbászfesztiválos beszámolóimhoz is készítettem egy-egy videót. Kicsit ugyan birkózni kellett a YouTube-al mire rendesen feltöltötte mindkettőt, de végül sikerrel jártam. Az első az október 20-i Magna Cum Laude koncert képeiből készült, zenének pedig a gyulai fiúk Sub Bass Mosnterrel közös dalát, a Lehet, hogy eltört-et választottam, mert ez az egyik kedvencem tőlük.

A második pedig az október 22-i délutáni Hooligán Matiné fotóiból készült. Zenének itt sem gondolkodtam sokat, a Hooligans Nézz Rám! című dalát választottam, a Fiatalság=Bolondság jegyében.

Remélem mindkettő elnyeri a tetszéseteket. A következő program novemberben lesz, de vannak már terveim decemberre is.

N.H.N.B.

Hooligánkodás a Kolbászfesztiválon

A vasárnap számomra a pihenéssel telt, illetve azzal, hogy próbáltam valamennyire formába hozni magam a hétfői napra. Valamennyire sikerült kikezelnem a rekedtséget, ám a lábammal egyelőre nem tudtam mit kezdeni. Ezt a problémát végül a tesóm orvosolta. Mivel atlétikára jár, így tudja, hogyan kell kinyújtani az izomlázat, szóval a buli reggelén még szenvedtem egy sort, de aztán jobb volt, hogy tudtam ugrálni.
Készülődés közben még arra is jutott időm, hogy egy rajzlapra felfirkáljam az augusztus végén kihirdetett N.B.N.H. azaz Növessz Bajuszt, Ne Háborúzz szlogen saját átköltését, ami így hangzik: N.H.N.B. vagyis Növessz Hajat, Ne Bajuszt. Mikor mindhárman elkészültünk elindultunk gyalogosan a buszállomásra, mert elméletileg 10.40-kor indult a buszunk. Aztán fél tizenegy körül beállt egy szintén csabai busz, úgyhogy arra felugrottunk és irány a Kolbászfesztivál. Az Evangélikus Giminél szálltunk le, onnan sétáltunk ki a sportcsarnokig.
Szerencsére időben érkeztünk, délig ingyenes volt a belépés, így gyorsan besurrantunk, majd rövid bámészkodás után célba vettük a Mokry Sátrat. Éppen valami nosztalgiazenekar játszott a színpadon, de nem is az volt a lényeg, hanem, hogy már ott volt Niki és Dalma. Persze azonnal egy nagy ölelés és puszi következett majd bemutattam nekik is kicsi családomat. Aztán visszakaptam Nikitől a pulcsimat, majd leültünk ott az egyik sörpadra és beszélgettünk, míg Anyu beállt táncolni Hugival. Közben én megcsörgettem Klau, hogy itt vagyunk, ő pedig nemsokára befutott Szilvivel együtt. A boldog viszontlátás után Klau elővette a kidolgoztatott Forrószél képünket és ideadta nekem az én példányomat, ahogy korábban megbeszéltük. Még egy ideig ott ücsörögtünk a padon, aztán odacuccoltunk az első sorba.
Dél körül már picit türelmetlenül vártam Heniéket, így inkább megcsörgettem őt, hogy merre jár. Végül nagy nehezen elkeveredtünk a sportcsarnokig, ahol a bejárattól nem messze aztán tényleg szembejött velem Heni, Ari és Dia. Nagyon megörültem nekik, hogy végre megtaláltuk egymást, azonnal mindenkinek ölelés és puszi járt, majd elnavigáltam őket a sátorba, ahol már ott voltak a többiek. Közben elkezdtek gyülekezni a koncertre, én meg már fél szemmel a sátor hátsó bejáratát vizslattam, hátha meglátom a stábot. Aztán a felőlünk lévő bejáratnál megláttam Maszit és akkor már tudtam, hogy sínen vagyunk a jó buli felé. Egy kis idő múlva már a stábtagok is előkerültek, legnagyobb örömünkre. Közben valami néptáncos produkció kezdődött a színpadon, amire mi nem igazán figyeltünk oda, hiszen inkább a Hooliganst vártuk.
A néptáncos produkció után előkerült a kedvenc stábunk is és hozzáláttak összerakni a Hooligánok cucát. Közben persze a Bazárosok Gyöngye, Gabi is nekiállt kipakolni a Shopot, Klau vett is egy pólót. Aztán érkeztek sorra a Hooligánok: Dorina, Kati, Kitti, Barbus és Aranka, valamint a kondoros-szarvasi Hooligán szekció, azaz Regi, Magdi és Évi. Várakozás közben még Edit is odajött hozzánk, megismerkedett tesómmal, de gyorsan tovább is ment. Olyan két óra körül végre befutottak a fiúk is, elsőnek pont Zsoltikát láttuk meg. Aztán észrevettem a színpad túlsó oldalánál ácsorgó Dénest és Maszit, és mikor pont felénk néztek, nekik is felmutattam a Növessz Hajat, Ne Bajuszt feliratot. Mikor meglátták, mindketten elvigyorodtak. Mikor a beállás megtörtént, ismét Rákóczi Feri lépett színpadra, ezúttal vele volt az RTL Klub időjósa Pataki Zita is és újabb Kolbászárverés kezdődött. Egy cukorbeteg főiskolás fiúnak gyűjtöttek, elég szép összeg gyűlt össze. Míg az árverés tartott, befutott mögém Mariann is, én pedig a második sorban kiszúrtam Marcsit, akit konkrétan a kaposvári buli óta nem láttam. Aztán végre vége lett az árverésnek, mert mi már egyre türelmetlenebbek voltunk.
Három óra után pár perccel aztán megszólalt a Bohémélet Intro és kicsit késve ugyan, de megjelentek a színpadon a Hooligánok és a Nőben a boldogsággal ismét egy őrületes koncert vette kezdetét. Zsoltika szinte már ismerősként üdvözölte állandó útitársamat Csőrit, illetve mikor mutattam neki a feliratot, csak vigyorgott, mint a vadalma. Mint mikor koncert közben mutattam be neki Krisztit, a tesómat, aki hősiesen tombolta végig mellettem az első Hooligans koncertjét, ami megint tele volt tombolással, borulással és mókával.
Koncert után mindenki szaladt a színpad bal széléhez dedikáltatni. Mi is beálltunk a sorba, közben Klau, Niki, Dalma meg én elővettük a Forrószél fotóinkat én meg előre toltam tesómat, mert ő is szeretett volna közös képet. Közben csatlakozott hozzánk Anyu is, bár ő kijjebb maradt, így rábíztuk a cuccaink nagy részét.
Meglepő módon elsőként Csipa bújt elő, aki mikor odaért hozzánk és odanyújtottuk neki a képeket aláírásra, elvigyorodott. Kriszti hirtelen nem tudta, mit is írasson alá, végül a plüssmacija lett az áldozat, amivel ugyanúgy tombolt, mint én Csőrivel. Aláírás után jöttek a közös fotók, majd időközben kijött Endi is. Ő, mikor meglátta a képeket, megjegyezte, hogy ezt több példányban gyártottuk. A közös kép természetesen vele sem maradt el. Hozzáteszem, Krisztinek mindketten gratuláltak az első koncertjéhez, Csipa még sok további koncertet kívánt, Endi pedig megjegyezte, hogy az első koncertet komolyan kell venni.
Aztán a Shop mellett kiszúrtuk Zsoltikát, így gyorsan odasiettünk hozzá, hátha még elcsípjük. Sikerült is, aláírta mindegyikünknek a képet és nekem még a feliratot is, ám mikor a maci került sorra, odahajolt hozzám és úgy mondta, hogy valami durva dolog jutott eszébe. Hirtelen úgy meglepődtem, hogy meg se tudtam szólalni. Aztán elég furán méregette a maci alfelét és kitalálta, hogy rajzol oda egy "fát". A helyzetet végül Anyukám mentette meg a jelenlétével, így Zsoltika végül csak aláírta a majdnem megrontott mackót, majd összeálltunk egy hármas képre. Ott volt még Tibi is, aki ugyan aláírta a fotókat és a macit, de mikor képet szerettünk volna, fogta magát és szó nélkül lelépett.
Mikor kikeveredtünk a tömegből, ismét összetalálkoztunk Edittel, így most bemutattam neki is a családomat. Akárcsak két régen látott ismerősnek, Juditnak és Lacinak (aki Kaposváron is fotózott minket), akik kivételesen eljöttek az országnak erre a felére. Utóbbit előre fel is köszöntöttem 25-én esedékes születésnapja alkalmából. Közben sikeresen lekeveredtünk Klauéktól, így miután már nem találtuk őket, úgy döntöttem én is, hogy hazamegyek Anyuékkal.
Kifelé menet még egyszer összetalálkoztunk Mariannal is, aki mellettem-mögöttem tombolta végig a koncertet, becsületére legyen mondva, tűsarkúban. Ő is összeismerkedett az én kicsi családommal, majd elindultunk vissza az Evangélikus Gimihez, a buszmegállóba. Mire odaértünk, már elég sokan ácsorogtak ott, várva a buszt. A miénk kb. fél hétkor esett be a megállóba, mi felugrottunk és irány haza. Otthon aztán vacsora után lekuporodtam a gép elé, hogy nekilássak ennek a beszámolónak.
És hogy összefoglaljam az egészet, ez a kis délutáni vadulós matiné ennél jobban nem is nagyon sikerülhetett volna. Azt hiszem, emlékezetessé tudtam tenni tesóm első koncertjét és biztos, hogy még sok fogja követni ezt a bulit. Persze csak ha idősebb lesz.

És a képek:

Mert Hooligans koncertre időben kell érkezni :)

Klau, Kata, Dalma, Niki

"Ördög Csucsu" by Zsoltika

A Bitang

Kárlosz :D

Endi ismét odatette magát

Az első sor Zsoltika felől 

N.H.N.B.

Csőri is velünk tombolt :)

Forrószél :D

Endi olvasta be a szülinapokat

Klau és Mariann <3

Bepakoltunk

Csipa Krisztivel...

...és velem

Endiben most sem csalódtunk

"Az első koncertet komolyan kell venni"

Kriszti, Én, Zsoltika és a maci

Ne feledjétek: N.H.N.B. azaz NÖVESSZ HAJAT, NE BAJUSZT!!!!

Magna a Kolbászfesztiválon

A nyári nagy hétvége után nem igazán jutott időm koncertekre, vagy bulira, ugyanis közben dolgozni kezdtem. De amióta Répy belinkelte nekem a Hooliganswebről az október 22-i békéscsabai koncertet, már elkezdtem tervezgetni a dolgot. Aztán kiderült, hogy a Csabai Kolbászfesztiválon lesz a buli és bár hétfői nap, mégis hosszú hétvége lesz, vagyis bár délután háromra írták a kezdést, mégis ott lehetek. Közben az anyukám és a tesóm is bejelentették, hogy jönnének, de az eléggé kétséges volt. Aztán 17-e, szerda tájékán Klau rám írt Facebookon, hogy van e kedvem menni szombaton a Magna Cum Laude koncertre. Néhány napig gondolkoztam neki, végül pénteken igent mondtam.
A szombat, vagyis a koncert napja nekem a gyógymasszőrnél kezdődött, aki helyrehozta a napok óta fájó és recsegő bal térdemet. Miután ott végeztem, még vettem ezt-azt, köztük egy szőke hajszínező sampont és irány haza készülődni. Hajmosás után használati utasítás szerint a fejemre kentem a hajszínezőt és talán még egy kicsit tovább is fenn hagytam, mint kéne, de sajnos, miután lemostam, rájöttem, hogy ez így nem jó, ugyanis nem fogta be a hajam. Azt hiszem, legközelebb feketével próbálkozom.
Miután elkészültem , útnak indultam, először anyukám munkahelyére, beszélni vele pár szót, majd irány a buszpályaudvar. Szerencsére éppen elkaptam egy buszt, ami Csabára ment, így felugrottam rá és kb. húsz perc utazás után le es szálltam a csabai vasútállomásnál. Jó korán érkeztem, kb. még egy fél órát kellett várni a Balázs családra, mire megérkeztek. Ölelés és puszi után pedig elindultunk hosszú utunkra, ki a sportcsarnokohz. Útközben még bementünk a Csaba Centerbe WC-re, majd át a Spar-ba és szereztünk be némi innivalót, ami konkrétan meggyes és málnás Pécsi Radler volt. Laza itóka, mindössze 1,4 %-os alkoholtartalommal. Magam részéről én szereztem még be egy energiaitalt és egy zacskó chipset is. Spóroljunk, amin lehet alapon.
Miután végeztünk a Sparban, ismét nyakunkba vettük A várost és irány a Kolbászfesztivál helyszíne, a Sportcsarnok. A bejáratnál megváltottuk a karszalagot és már ugrottunk is fejest a forgatagba. Először az Expo-s sátorba tévedtünk be, ahol azonnal megcsapta az orrunkat a rengetegféle füstölt kolbász, hús és egyebek illata. Mielőtt még durván megéheztünk volna, inkább át is mentünk egy másik nagy sátorba, a Mokry Sátorba, ahol akkor már a 3+2 húzta a talpalávalót. Mi meg már csak úgy viccből is beálltunk táncolni kicsit. Mikor kifáradtunk, elindultunk szétnézni, hogy mi merre van, majd leültünk a Sportcsarnok egyik bejáratánál a lépcsőre.
Ott elővettük és felbontottuk az itókáinkat. Miközben ott ittunk, beszélgettünk és nevetgéltünk, odajött hozzánk egy Budapest Bankos lány és kérdezte, kitöltethet e velünk egy adatlapot. A nevünket, címünket és a telefonszámunkat kellett megadni, valószínűleg marketingcélra. De cserébe kaptunk egy-egy szép pálinkáspoharat. Mikor a csaj elment megláttunk egy "malacot" és egyből bedobtam az ötletet a lányoknak, hogy fényképezkedni kéne vele. Mire megittuk a "sörünket" előkert a másik két malac is, így elindultunk feléjük. Az egyikük rögtön meg is ölelt, aztán beálltunk velük egy képre. Azt hiszem, erre mondhatjuk, hogy malacunk volt.
A fotózkodás után még kóvályogtunk a Sportcsarnokban és körülötte, majd visszatértünk a sátorba hátul, a backstage mellett. Ahogy odaértünk, éppen kijött a sátorból a Class FM és a TV2 kettő megyénkbeli (Újkígyós) műsorvezetője, Rákóczi Feri, akit rávettünk egy kis közös fotózkodásra, majd tényleg bementünk a sátorba. A színpadon még mindig a 3+2 muzsikált, de mi bevettük magunkat az első sorba, és onnan már sehova a jó helyről.
A 3+2 "koncert" után ismét Rákóczi Feri lépett színpadra. Sok mindenre nem emlékszem abból, amit karattyolt, csak arra, mikor mondtam neki, hogy jövőre hozza el Kasza Tibit is, azt válaszolta, "mindenképp". Aztán rátért a lényegre, ami a Kolbászárverés volt. Egy beteg fiúnak gyűjtöttek ezáltal, a kolbászok induló ára ötezer forint volt, a legnagyobb ajánlat pedig kb. ötvenezer lehetett, nem igazán emlékszem, nem figyeltem oda, de nagyon Klauék sem, inkább már a Magnát vártuk Az árverés közben lassan aztán elkezdett gyűlni a Magnás közönség. Mellénk került egy Zsófi nevű lány, aki valószínűleg hobbi fotós, vagy profi, mert elég nagy gépe volt. Megkértük, hogy készítsen rólunk is néhány fotót, míg ott vártuk a kezdést, és megbeszéltük, hogy keresni fogjuk őt Facebookon, illetve, hogy kölcsönvennék néhány képet ide, a blogra.
Lassan eljött a kilenc óra, a várva várt kezdés. A színpad elsötétült, megszólalt az Intro, és  színpadra léptek a gyulai srácok, akik másodpercek alatt fergeteges hangulatot teremtettek. Eljátszották szinte minden olyan dalukat, ami ismert, vagy kevésbé ismert, vagy csak én fedeztem fel nem túl régen, mint pl. A Főnök című szerzemény, amit mindig nevetve hallgatok-éneklek végig. De felcsendült még többek közt a Te légy most, a Visszhang, a Gondatlanságból elkövetett emberölelés, az Átkozott nők, a Lehet, hogy eltört, a SZINezd újra, vagy éppen a Vidéki sanzon, amit Misi egy stagediving után a közönség közt énekelt. Niki, Klau meg én pedig a kordonnak préselődve énekeltük, csápoltuk és ugráltuk végig a koncertet, amit végül a Pálinka dal zárt. Közben Misi leadott nekünk egy flaska Magna Pálinkát, ami inkább likőr volt, mint pálinka, így rászántam magam én is meg picit meghúztam az üveget. Nem is volt rossz íze.
Koncert után a színpad jobb sarkához siettünk, ahol volt a bazár és a dedikálás. Mindannyian kaptunk egy-egy autogramkártyát, amit a fiúk aláírtak. Illetve Misivel mindhármunknak lett közös képe. Fotózkodás után bementünk a Sportcsarnokba, fel a sportszálló részbe WC-re és melegedni. Közben hazatelefonáltam Anyunak, hogy változott a terv, Klauékat sem viszik haza, hanem együtt csövezünk. Megnyugtattam, hogy nem egyedül leszek és az első busszal úgyis indulok haza.
Közben lent a színpadnál disco kezdődött Klau meg le akart menni bulizni. Lementünk mi is, de végül aztán a "bulizásból" csak ücsörgés és melegedés lett. Mikor meguntuk a nem túl értelmes "zenét", inkább fogtuk magunkat és visszatértünk a Mokry Sátorba, ahol akkor már javában tartott a retro disco. Nikivel gyorsan elkapott minket a hangulat, így beálltnk mi is a tömegbe. Aztán egy idő után már Klau is beállt közénk és hárman nyomattuk a mókát a tényleg elég vegyes retro zenékre.
Kb. hajnal kettőig tartott a retro disco, ezalatt azt hiszem sikerült teljesen letáncolnunk a lábunkat. Mikor véget ért a buli, nyakunkba vettük a várost és irány a vasútállomás, csövezni. Közben Nikire ráadtam a zöld cipzáras pulcsimat, mert nem hozott se pulcsit, se dzsekit és nagyon fázott, nekem meg ott volt a bőrjakóm. Kb. háromnegyed óra alatt le is sétáltunk a vasúlállomásra, ahol szerencsére nyitva volt a csarnok. Igaz, a jegypénztár nonstop nyitva, szóval emiatt se zárhatják be. Mivel minden pad foglalt volt, így a padlóra ültünk le az egyik sarokban és ott beszélgettünk meg fotózkodtunk kicsit. Miután a hajnali vonat, a Mutenia gyors elment, végre felszabadult egy pad, így oda rögtön le is dobtuk magunkat. Nikivel beszélgettünk, hogy terelődjön a figyelmem a hidegről és mert tudtam, hogy ha elszundítok akkor bitztosan lekésem a buszt.
Végül öt előtt öt perccel búcsút vettem Nikiéktől, aztán kisétáltam a buszhoz. 5.10-re volt kiírva, de még így is csúszott kábé 2-3 percet. Mikor vére beállt, felugrottam rá, leültem és csak akkor álltam fel, mikor le kellett szállnom Békésen a Zeneiskolánál. Onnan meg laza két perc, míg hazasétálok. Otthon aztán letusoltam, pizsibe bújtam és irány az ágy.
Összességében egy hihetetlen buli részese voltam ismét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy vasárnap alig volt hangom, és sajgott a lábam. Ezután, ha eddig nem jártam Magna koncertre, akkor ezentúl biztos fogok. Feltéve, ha itt vannak a környéken.

Néhány kép a buliról:

A Sportcsarnoknál

Malacunk volt, három is :D

Rákóczi Ferivel. Ha már ott volt...

3+2 után, Magna Cum Laude előtt :)

A Magna :)

A Következő három képet KÖSZÖNÖM PATYI ZSÓFIÁNAK :)

"Csak" ennyien voltunk :)

Tombolda

Misi a Vidéki sanzon közben, a közönség közt :)

Színezd újra az életed, ha megfakulna...

Elvoltunk :D

Misivel koncert után

Retro discoban a lányokkal

Hajnalban a vasútállmoáson...

...dög fáradtan

Hamarosan jövök a hétfői nap eseményeivel. :)