2013. február 23., szombat

Kalandok a Barba Negrán kívül és belül

Korábban említettem már nektek Baranyi Ágnes Éva nevét. Igen, ő az az újságíró, akitől kaptam egy Endivel készült interjút a Tetoválók Éjszakájáról. További segítségként pedig felajánlotta, hogy ha össze tudjuk hozni, a február 16 Hooligans koncerten bevisz a backstagebe, mint kísérőt. Azt ugye mondanom sem kell, hogy teljesen felvillanyozott a lehetőség, hiszen ilyen nem mindennap történik meg egy Hooligánnal. Szerencsére a család is áment mondott a dologra, így már február elejétől tűkön ülve vártam a bulit.
Végre eljött a buli napja, február 16. szombat. Aznap reggel négyre volt beállítva az ébresztőm, bár már előtte fél órával ébren voltam. Kibújtam az ágyból, reggeli, kávé, készülődés, majd háromnegyed öt körül útnak indultam anyukámmal együtt. Ő ment dolgozni, én meg a buszpályaudvarra. Útközben még beugrottam az ott lévő pékségbe némi útravalóért, aztán búcsú Anyától és vártam a buszt. Rendes időben, fél hatkor ott is volt, felszálltam és irány Csaba. Elég gyorsan bent is volt, még hat óra előtt. De nem baj, ráértem.
Besétáltam az állomásra, jegyet vettem, majd leültem az egyik padra. Viszonylag jó meleg volt a csarnokban, a kinti hideghez képest. ráadásul talpig ért a köd, így csak reménykedtem, hogy jobbra fordul az idő. Jó egy óra unalom után a rendes időben, 7.12-k végre befutott a vonatom, amit akkor már kint a peronon vártam. Felszálltam, gyorsan találtam is egy kabint, ami ugyan nem volt üres, de azért beültem oda. Kényelembe helyeztem magam és már indultunk is Pestre. Útközben alkalmi útitársaimmal, köztük egy tűzoltóval beszélgettem, így kellemesen telt az a két és fél óra.
A vonat a papírforma szerint, 9.50-kor befutott a Keletibe. Ahogy leugrottam róla, a szememmel egyből keresni kezdtem Evyt, ugyanis megbeszéltük, hogy ott találkozunk és együtt töltjük a délelőttöt vele és Barbyval. A peronnál sajnos nem láttam egyiküket sem, így megindultam a kijárat felé, hátha ott vannak valahol az aluljáró lépcsőjénél. Ám ott sem voltak, én meg agyament rohangálásba kezdtem, hogy merre lehetnek.
Aztán ahogy ott tébláboltam az aluljáró lépcsője mellett, felbukkant mellettem Barby. A találkozást azonnali ölelés és puszi követte, majd kaptam az én drága fogadott ikertesómtól egy kis csomagot, amiben egy kis plüsskacsa lapult. A viszontlátás öröme után bevártuk Evyt, aki szokása szerint most sem volt túl pontos, de nem baj, őt így szeretjük. Aztán mikor végre ő is megérkezett, hosszú idő után jól megölelgettem, ahogy ígértem. Gyorsan eldöntöttük, hogy átnézünk az Aréna Plázába, ott töltjük a délelőttöt. Ám előtte én még útba ejtettem az újságost két vonaljegyért, hogy legyen.
Mivel Evyből megint előjött a lustaság, így azt a néhány száz métert is trolival tettük meg az Aréna Plázáig, aztán a jégpálya mellett bementünk a New Yorkeren át, ahol azért megálltunk még szétnézni. De gyorsan kijöttünk onnan és kerestünk egy ülőalkalmatosságot, amit birtokba is vettünk. Egy darabig ott ücsörögtünk, beszélgettünk, hülyültünk, aztán eszünkbe jutott, hogy keresni kéne egy WC-t. Felcuccoltunk hát és nyakunkba vettük a plázát, aztán az egyik mozgólépcsőnél találtunk egy térképet, ami ugyan mutatta, hogy merre van a WC, ám arra nem találtunk. Aztán lementünk a földszintre, ahol végre megtaláltuk, amit kerestünk. Miután végeztünk, megint becéloztuk az első szabad ülőalkalmatosságot és beterítettük. Barby beszaladt a Tescoba, mi meg vigyáztunk a cuccára.
Miután visszajött, beszélgettünk és hülyültünk tovább, míg el nem jött a háromnegyed tizenkettő. Ekkor összecuccoltunk újra és elindultunk vissza a Keleti felé. Itt elbúcsúztunk Evytől és Barbyval ketten mentünk tovább a Blahára. Először gyalog akartunk menni, de ugye, milyen a formánk, pont azon az oldalon, ahol nincs járda. Pár méter után inkább visszafordultunk. Szerencsére pont beállt a megállóba a 173-as busz, ami szintén arra ment, amerre mi akartunk, úgyhogy felugrottunk rá addig az egy megállóig. Leszállás után elbúcsúztunk egymástól Barbyval, ám ő közben rájött, hogy neki is át kell menni az aluljárón a villamoshoz, úgyhogy lent újra búcsút vettünk egymástól azzal, hogy este a Barba Negrában találkozunk, majd lementem a metróba.
Negyed egy után nem sokkal jöttem fel a metróból a Deák téren. Ahogy kijutottam az aluljáróból, azonnal elkezdtem keresni a villamosmegállót, ugyanis oda volt megbeszélve a találkozó Ágival fél egyre. Már öt perccel előtte ott voltam a megállóban és vártam. Ági ugyan késett pár percet, de végül ő is megérkezett. Üdvözlés után villamosra szálltunk és elindultunk a koleszukhoz. Közben még beszaladtunk az Alleeba is, aztán vissza a villamosra. Szerencsére ellenőr nem jött, így nem kellett lyukasszak.
Ahogy a villamosmegállótól sétáltunk a Temesvári utcán a koleszhoz, még találkoztunk Ági szobatársával, Annamarival is, így hárman együtt mentünk be. A portán lejelentkeztünk, aztán irány a lányok szobája. A délután további részét ezután velük töltöttem, kicsit jobban megismertük egymást, illetve Ági eltervezte, hogy nyit egy blogot, ebben segítettem neki beregisztrálni. Remélem sikerül is neki elindítani, aztán majd a többi megy magától. Olyan hat óra körül kezdtünk készülődni, majd fél hétkor útnak indultunk a Barba Negrába. 4 megálló villamossal, ellenőr nélkül, de legalább megmaradt a jegyem. Leszállás után még útba ejtettük a Tescot, majd két lábon folytattuk utunkat a célig.
Mikor odaértünk a Barba Negrához, először is meg kellett kerülni az egész épületet és a hátsó bejáraton át bementünk úgymond "lejelentkezni" hogy itt vagyunk. Mivel a Hooligánok még sehol, így azt az infót kaptuk, hogy várjunk kint, kapunyitáskor pedig megkapjuk majd a szalagunkat. Így hát még egy félkör és a bejárathoz mentünk, ahol akkorra már elég szép kis csapat gyűlt össze, köztük nem egy ismerőssel, akiket egyből kiszúrtam. Ott volt Heni és Ari, Répy, Meli (kivételesen nem tűsarkúban), Csilla, Böbe, Dorináék és Bigi is, akivel eddig még nem találkoztunk, de a régi HooligansWeb Fórumról és Facebookról ismertük már egymást. Láttam még a Tetoválók Éjszakáján megismert Ferit is, aki ezúttal párjával, Terézzel jött. Aztán befutott még Barby, akinek Ági felajánlotta, hogy bevisz őt is a backstagebe, aminek persze ő is nagyon örült.
Nyolc órakor végre megtörtént a kapunyitás, így mi is azonnal besoroltunk. A recepciónál megkaptuk a karszalagunkat és irány előre a színpadhoz. Természetesen a keménymag befoglalta az első sort, egy pici hely még nekem is jutott Zsoltika felől, Meli mellett, így oda berámoltam a cuccom. Aztán mégis kimentem a színpad elől a pultokhoz, ott ültünk le, várva a kilenc órát, mikor is papírforma szerint bemehettünk a backstagbe. Ahogy ott ücsörögtünk, megérkezett Marcsi is, akit a Kolbászfeszitvál óta nem láttam, de az akkor elmaradt ölelést és puszit most bepótoltuk.
Közben Ági elkezdte összeírni a kérdéseket az interjúhoz. Agyaltunk mi is, hogy vajon mit kéne kérdezni, aztán végül eszembe jutott, hogy Zsoltika nemrég lett a Silverblade erősítők arca, így erről lehet őt kérdezni. Ági fel is írta a kérdésemet. Várakozás közben aztán megjelent mellettünk Axel, a Kerozin énekese, aki kb. tizenhárom éves korom óta szintén nagy kedvencem, el is kaptuk őt egy közös fotóra. Nem sokkal ezután felbukkant Meli azzal, hogy csússzak be az első sorba, vigyázni a helyére míg kimegy rágyújtani. Valahogy visszacsúsztam a színpad elé, ahol akkor már a RedHeart zenekar melegítette a közönséget. A buli előtt kicsit ismerkedtem a zenéjükkel, azt hiszem legjobban a Légyszi Baby! című daluk tetszett.
A RedHeart bemelegítője után megjelent mögöttem Barby azzal, hogy már be lehet osonni a backstagebe. A karszalag ellenére a biztonsági őr kicsit kukacoskodott, de végül mégis bejutottunk. Ági és Annamari addigra már túl voltak az interjú felén, éppen Endit kérdezték, aki készségesen válaszolt. Nemsokára előbukkant Zsoltika is, így miután ő és Endi csináltak egy fotót Axel kislányával, a Szöszi is állt rendelkezésünkre. Elmesélte, hogyan talált rá a Silverbladere, és hogy mennyire elégedett vele. Utána még rá lehetett venni egy-egy közös képre is, bár kaptam egy ejnye-bejnyét, mert Csőrit nem vittem be. De ugye valakinek kint is kellett maradni. Akartunk volna egy négyes képet is, de a többiek akkor már hárman négyfelé voltak, így inkább mentem és visszaküzdöttem magam Meli mellé és onnantól sehova a jó helyről.
A Kerozint meg együtt tomboltuk végig Melivel, Répyvel és Henivel. Felcsendült az összes régi kedvencünk felrocksított változata, többek közt a Halál a májra, a Da da da, a Guantanamera, a Nelly az elefánt és természetesen az örök klasszikus Kismalac is, aminél a "Nem engedlek, lóf.sz a s.ggedbe" sort kórusban üvöltöttük. Az újabb egy óra bemelegítés után már egyre türelmetlenebbül vártuk a Hooligánokat.
Tízkor végre megszólalt a Bohémélet Intro, és óriási sikítás rázta meg a Barba Negrát. Szokás szerint először Endi bukkant fel a dobok mögött, őt követte Zsoltika és Tibi, majd végül Csipa és belecsaptak a Nőben a boldogság-ba. Eddigre már előkerült a kis hápogós, Zsoltika el is vigyorodott, ahogy meglátta, ám a koncert további részében már inkább letettem Csőrit, tomboltam egyedül. Illetve nem egyedül, hanem a keménymaggal mellettem. Külön öröm számomra, hogy újra hallhattam élőben a nagy kedvencemet, a Várok rád-ot is. Visszakerült még több klasszikus is a repertoárba, így az Őrangyal, a még Dance korszakbeli Táncolj az ágyon, vagy éppen a Tartson örökké, amihez színpadra lépett Baby Gabi, aki annak idején a Kánaán albumon is vokálozott a dalban. Bár a Blikk.hu egyik cikkében azt olvastuk, hogy visszatér egy másik személyes kedvencem, az Annyi minden vár is, sajnos arra most sem tombolhattunk élőben. Na mindegy, reméljük, hogy nem csak elírták és idén tényleg része lesz a buliknak. Volt helyette az új dal, az Egyformán, aminél gáz vagy sem, de elbőgtem magam. Néha úgy érzem, engem is ugyanígy be akarnak teljesen darálni. De Vadvirágot nem olyan fából faragták. Azért szerencsére bolondozásból most sem volt hiány egyik részről sem, Meli ugyanis kitalálta, hogy ő is ad egy kacsapuszit Csőrinek, így fényképezzem le. És hát miért is ne... A koncert végén a Hotel Mámornál pedig Csipa kezdte el mutogatni, hogy "akad, aki térdel". A két órás őrület végére alig éreztem a lábam.
Ahogy vége lett a koncertnek, azonnal indult is a rockdisco, kezdésként rögtön az egyik nagy kedvencemmel, a Mötley Crüe Kickstart my heart-jával. Erre persze én is elkezdtem tombolni, de aztán inkább összeszedtem a cuccomat és eljöttem a színpad elől. A pultnál találkoztam össze Barbyval és Ágiékkal, akik fent a páholyban nézték végig a bulit. Ági és Annamari már indultak is haza a koliba, így elbúcsúztunk tőlük azzal, hogy majd Facebookon értekezünk.
Nemsokára felbukkant mellettünk Talán Attila, aki ezúttal is jött hooligánkodni. Barbyval oda is mentünk hozzá, ő pedig mosolyogva koccintott az én fogadott ikertesómmal. Koccintott volna velem is, de épp nem volt nálam itóka, így inkább csak készítettem egy képet róluk, majd Barby is elment, én pedig egyedül maradtam. Illetve mégsem maradtam egyedül, hiszen Heni, Ari, Répy, Csilla és Böbe maradtak, így hát csatlakoztam én is hozzájuk. Igaz, kissé szanaszét voltunk, mert Csilla többnyire a "parketten" tombolt, Böbe hol itt, hol ott volt, Répy és Heniék meg szintén egy kupacban.
Aztán valahogy odakeveredtünk a színpad mellé, ahol akkor már Tibi és Zsoltika tartott dedikálást. Itt találkoztam Kata kolléganőmmel és Alexával is, de aztán gyorsan elkeveredtünk egymástól. Ott volt Dorina és Mesi is, utánuk valahogy én is fényképezkedtem Tibivel. Endi sajnos korán lelépett, Csipától meg már megszoktam, hogy gyorsan elhúzza a csíkot. Zsoltikával a kép még a backben megvolt, így őt most nem zargattam, inkább kibújtam tombolni egy sort, mert megint egy Mötley Crüe dal szólt, a Girls, girls, girls.
Tombolás után összetalálkoztam újdonsült írótársammal Nikivel, aki egy Tibi rajongói oldalt szerkeszt és emellett az én hatásomra kezdett el fanfictiont írni, illetve az ő legjobb barátnőjével, Judittal. A találkozás örömére velük is készült egy-egy kép, majd lepakoltam egy üres sarokba a cuccomat és elmentem innivalóért. Átböngésztem az itallapot és végül a Strongbow Gold mellett döntöttem, amit nem bántam meg, mert ízre és alkoholtartalomra is remek. Főleg szívószállal. Nemsokára ugyanoda letáboroztak a többiek is és onnantól maradtunk együtt. Na jó, én néha csatlakoztam Csillához "táncolni" de jobban maradtam a többiekkel.
Egyszer még sikerült elkapnunk Atit, akivel koccintottam is a közös kép előtt. Persze "kell a blogra címszóval nem maradt ki, Csilla, Böbe, Heni, Ari, Marcsi és Mesi sem a sorból, mint ahogy Répyvel is ellőttünk még egy képet. Amúgy kell neki is anyag a Hooligánélet videókhoz. Addigra már a két ott maradt Főhooligán is előbújt bulizni. Mi meg kiszúrtuk még a bulizók között Gerri Sixxet a BP Ink Tattoo piercerét, aki szintén itt bulizott. El akartam őt is csípni, ám egy istennek sem sikerült, végül Répy mentette meg a szitut, lazán leszólította (utólag is kösz, szeretés van <3 ). Onnantól már bátrabb voltam én is, így lett koccintás, közös kép és megdicsértem Gerrit, hogy nagyon jó lett Evy nózipiercingje, amit szintén ő csinált. Ő volt az utolsó közösképesem, utána már csak a lazára vett tombolás maradt, ugyanis alig éreztük a lábunkat, így inkább ücsörögtünk.
Olyan negyed öt és fél öt között aztán fogtuk magunkat négyen és elindultunk. Egy darabon együtt mentünk Heniékkel, de aztán két felé vált az utunk, ők mentek a buszhoz, vagy vonathoz, mi Répyvel pedig a Kelenföldi pályaudvar felé, mert neki onnan ment a vonata, nekem meg a buszom a Keletibe. Útközben rájöttünk, hogy így nem éri el a dombóvári vonatot, de legalább többet lehettünk együtt.
Ahogy odaértünk, először megnéztük, hogy honnan és mikor megy a buszom, majd bementünk az állomásra. Leültünk az egyik padra pihentetni a lábunkat és beszélgettünk. Vagy legalábbis próbáltunk nem bealudni. Aztán kiírták, hogy 5.58-kor megy Pécs felé egy IC, így Répy elment pótjegyet venni arra a vonatra. Az is arra megy, és Dombóváron kellett átszállnia Kaposvár felé. De legalább hamarabb hazaért. Én meg bedobtam egy kávét, mert már ragadt le a szemem, hála a három Strongbownak. Háromnegyed hat felé aztán elbúcsúztunk egymástól Répyvel is, mert kicsit sokat kellett gyalogolnia az aluljárón át a vonatig. Mivel egyedül maradtam, fogtam magam én is és kisétáltam a buszhoz, ami akkor már bent állt. Felszálltam, kerestem egy ülőhelyet és kényelembe helyeztem magam. Ezúttal lyukasztottam is, nehogy baj legyen. És még milyen jól tettem, ugyanis most tényleg voltak ellenőrök.
Negyed hét körül szálltam le a Keletiben, naná, hogy az első Csabára tartó vonatot nem értem el. De legalább már bent állt a Transsylvania IC, ami 7.10-kor indult. Addig is szétnéztem a kajálda fronton, hogy mit is kéne reggelizni. Aztán végül a lángos mellett döntöttem, mert ha más nem is, de az tuti közömbösíti az alkoholt. Kellett nekem szívószállal inni, majdnem berúgtam...
"Reggeli" után visszasétáltam a vonathoz és felszálltam rá. Ezúttal a kabinban utastársam is akadt, egy idősebb hölgy, aki Gyomára ment. Indulás után megkértem őt, hogyha elaludnék, Szolnok környékén ébresszen fel, mert nem szeretnék valahol Romániában kikötni. Bealudni sikerült is, de aztán Szolnokon saját magamtól is felébredtem. Utána inkább beszélgettem alkalmi útitársammal, nehogy visszaaalvás legyen a vége.
Aztán mielőtt még beértünk Csabára, Muronyban, ahol amúgy nem állna meg a vonat, dekkoltunk kb. 5-10 percet, mert állítólag kiloptak valami kábelt a sínek mellől. Így ugyebár késéssel futottunk be Csabára. Leszálltam és szokás szerint egyenesen a buszállomás felé vettem az irányt. Pont tízre írtak is egy buszt Békésre, az idő meg 9.58. volt, szóval "futólépésben" mentem odáig. Felszállás és irány haza, fél tizenegykor már itthon is voltam. Az első dolgom volt lerúgni a csizmát, aztán egy gyors zuhany és bedőltem az ágyba. Beszámolót írni is csak másnap kezdtem el.
Mindent összevetve úgy érzem, abszolút megérte minden pillanatért. És az, hogy a backstagebe bejuthattam, még ha csak pár percre is, óriási ajándék a sorstól. Úgy éreztem, kicsit talán kifizetődik az a nem kevés idő és energia amit beleöltem a blogba. De ti is tudjátok, hogy ez az életem részévé vált, és mivel már megvannak a terveim idénre, 2013-ban is ANNYI MINDEN VÁR!

És a képek:

Barbyval és Evyvel az Aréna Plázában <3

Harcra, akarom mondani Bulira fel!

A Keménymag <3

Első találkozás

Répyvel hosszú idő után újra együtt <3

Annamarival és Ágival várjuk, hogy bejussunk a backstagebe

Ha már arra járt Axel, elcsíptük

RedHeart. Jó kis banda ám ők is

Ez az egy kép készült rólam a backben. De legalább Zsoltikával *.*

Kerozin. A kora tinikor emlékei 

Meli partner volt az őrültködésben :D
Feltéve, hogy nem vakít el a telefonja vakuja :P

Csipa

Tibi

Zsoltika

"Csak" ennyien voltunk

Tombolt még a Csőrös is. Fotó by Répy

Itt már végre látszik Endi is

A Meli-féle kacsapuszi

Tibivel koncert után

Első találkozás egy írótárssal, Nikivel...

... és az ő legjobb barátnőjével, Judittal :)

Böbe és Csilla, akik nem hiányozhattak innen sem

Ati is eljött

Henry és Ari, akiknek szintén szeretés jár <3

Marcsival is hosszú idő után újra együtt, egy helyen :)

Mesivel ismét ketten képviseltük Békés megyét :D

És végül Gerri

Legközelebb Gyulát veszem célba, akár márciusban is, de áprilisban tuti. Találkozzunk ott! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése