2015. október 27., kedd

Holiday light (?)

Sörfeszt után a nyár totálisan koncertmentesen telt, bár tervbe vettem az augusztus 28-i klipforgatós bulit a Barba Negra Trackben. Igen ám, csakhogy közben óriási lehetőséghez és melóhoz jutottam, aminek a keretében nyár végén Pestre költözhettem. Azt még költözés előtt láttam, hogy szeptember 2-án ismét Holiday Crüe buli várható a Rocktogonban, így gondoltam, ha a Track nem jött össze, akkor majd Holidayen megünneplem a költözést. Szerencsére a heti beosztásom is úgy jött ki, hogy belefért egy kis esti kilengés.
A szerda reggel még egy kis fejtágítással kezdődött, illetve egy egész napos oktatásban volt részünk. Szerencsére olyan fél hét körül hazaértünk, szóval egy kis időm volt még elkészülni. Tudtam, hogy sietős lesz a tollászkodás, szóval még előző nap kikészítettem a cuccot, amiben menni akartam. Egy fekete miniszoknya és a Mötley Crüe-s topom. Hozzá a szokásos tupír és smink, ja meg tornacipő. A tiara sajnos eltört a költözködésben, így azt most nem tettem fel. Ahogy kész lettem, felkaptam a táskámat és három újdonsült kollégámmal együtt nekivágtunk a városnak. Először irány a sarki buszmegálló, és a 130-as busz, ami a Stadionig vitt, majd onnan metróval (Hát igen, sietősre fogtuk) Blaha, onnan meg villamos (Mikor utoljára voltam a Rockiban, még ráértem sétálni, csak most inkább siettünk).
Mikor leszálltunk a villamosról, szinte futva mentünk a Jókai tér irányába. A fiúk alig győztek követni, meg egyébként is, egyedül én tudtam, merre kell menni. Aztán a téren, ahogy mentünk a Rocki irányába, megpillantottam két régi ismerőst. Hát persze, hogy Norbi és Yeah Tee voltak azok! :D Rögtön odamentem hozzájuk megölelni őket (Norbit már csak azért is, mert előtte pár nappal volt a szülinapja). Picit le is ragadtunk ott, cidereztünk, söröztünk, cigiztünk. Aztán gondoltam, elmegyek a Rocki felé, hátha már ott van Ikrem is. Addigra már megérkezett és február után végre újra megölelhettük egymást. Még bemutatott két csajszinak, akikkel jött, aztán megpillantottuk, Endit, ahogy felénk tart. Naná, hogy megölelgettük őt, aztán útjára engedtük. Utána fogtam magam és lementem. Felrakattam a szép rózsaszín karszalagot, majd bementem megnézni, mizujs a színpadnál. Akkor már a vendég zenekar, az amerikai Lord Bishop játszott. Annyira nem érdekeltek, úgyhogy inkább feljöttem. Fent pedig kiszúrtam még egy rég kedves ismerőst, méghozzá Kikit. Tudjátok, az Endi hajút. :D Lényeg az, hogy őt is elcsíptem és megölelgettem, aztán elindultunk megkeresni Idát. Meg egy dohányboltot, mert addigra már fogyóban volt a cigim. A dohányboltot megtaláltuk, csak Idát nem. Kiki ment tovább és kereste őt, én meg visszatértem a srácokhoz. Úgy kb. kilencig vagy fél tízig... Már nem annyira emlékszem. De az tuti, hogy akkortájt viszont már tényleg lementem.
Épp jókor, mert már Sidd, Wank, Pocky és Endi voltak a színpadon és éppen a Live Wire-t játszották. Persze előrecsúsztam az első sorba Ikrem mellé és együtt tomboltunk tovább. Rögtön a Live Wire után az egyik közös kedvencünkre, a Too Fast For Love-ra. Meg a többire: Primal Scream, Don't Go Away Mad, Same Ol' Situation, Saints Of Los Angeles, Girls, Girls, Girls, és persze a végén az összekapaszkodva éneklős Home Sweet Home. Mi meg Ikremmel meg néhány csajjal szanaszét tomboltuk magunkat a színpad előtt, mint mindig. Ja és még kaptam egy pengetőt is Pockytól, ő meg egy ölelést tőlem.
Koncert után, ahogy elkecmeregtem a színpad elől, először a mosdó felé vettem az irányt és kicsit rendbe kaptam magam. Aztán kimentem a pulthoz, valami ihatóért. Ekkor végre összetalálkoztam Idával és Adrival, akiknek szintén kijárt az ölelés. Közben beindult a rockdisco is. Kb. ha jól emlékszem, két csaj táncolt bent a színpad előtt, én csak akkor csatlakoztam hozzájuk, mikor meghallottam a Hardcore Superstar We Don't Celebrate Sundays című dalát, amit én is végigtomboltam. Aztán ki is mentem volna, ha nem csapja meg a fülem a következő dal, ami a Reckless Love-tól a Hot vlt. Naná, hogy ezt sem hagyhattam ki! (Hisz tudjátok, hogy nagyon szeretem). Innentől már kicsit homályos a dolog, de az biztos, hogy utána megint kimentem a srácokhoz és ott folytattuk, ahol abbahagytuk, azaz, ittunk, dumáltunk, cigiztünk. És persze jól megünnepeltük, hogy Pestre költöztem. Aztán rájöttem, hogy meg kéne keresnem még Ikremet, meg Rolandot és Imit, a két kollégámat, akik elkísértek. Meg is találtam őket, lent. Aztán én is lent ragadtam, Zsomborral beszélgettem. Vele még tavaly a nőnapi Holidayen találkoztam először. Menet közben valahogy aztán lejött Norbi és Yeah Tee is.
Csak lassan már éjjel kettő felé járt, nekünk pedig menni kellett, ezért elbúcsúztam mindenkitől (búcsúölelés mindenkinek), majd összeszedtem Imit és Rolandot és elindultunk. Az első utunk a Mekibe vezetett, mert kellett valami, ami kicsit felszívja a piát (alapvetően nem ittam sokat, mert másnap meló volt), aztán villamosra szálltunk, a Blahán pedig buszra, ami elvitt az Örsig. Ott azonban jött a cumi: Ugyanis nem volt éjszakai busz arrafelé, ahol mi lakunk. Ott töprengtünk, hogy mi a fene legyen, végül találtunk egy taxit. Végül egész korrekt áron hazajutottunk és egy gyors zuhi után bevágódtam az ágyba, mert másnap reggel nyolcra már menni kellett dolgozni.
Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyit csúsztam a beszámolóval, de az a szitu, hogy csak ritkán jutok nethez és az is elég lassú. Emellett még a munka miatt sincs mindig időm és energiám írni. De remélem, ez hamarosan megoldódik és továbbra is zúdíthatom rátok vidám-vicces koncertes élményeimet. Ami pedig a bulit illeti: Azt hiszem, méltóképpen sikerült megünnepelnem azt, hogy egy régi álmom végre valóra vált és Pestre költöztem. Persze ez még csak az út kezdete, de előbb-utóbb csak összejön minden, ha elég kitartó maradok.

Nem sok képet csináltam, de ezek szerintem egész jók.

Lord Bishop, akik bemelegítettek a Holiday előtt.

Selfie a dohányzóhelyen

Sidd

Wank Mars

Endiről a legjobb dobolós képek valahogy mindig Holidayen sikerülnek :D

Pocky

Saints of Budapest


Legközelebb az október 17-i Hooligans buli élményeit írom meg nektek. Hogy aztán mi lesz, nem tudom még, de majd ahogy a beosztásom engedi, igyekszem jó sok koncerten ott lenni. És az is biztos, hogy megírom majd.

2015. június 18., csütörtök

Hagyományos Sörfesztivál

Az őrületes húsvéti Santa Cruz buli után fix tervem a már hagyományos nyárindítónak számító békéscsabai Sörfesztivál volt. Igaz, még gondolkoztam a május 15-i körösladányi buliban is, hiszen előtte két nappal volt a szülinapom, de az végül meghiúsult a fizetős pótvizsga miatt. A vizsga egyébként sikerült és a bizonyítványom is megvan. És mert a gépem töltője ismét meghalt, azt is szereztem egy újat. Így már semmi akadálya nem volt egy jó kis bulizásnak.
A nagy napon, június 11-én, az eddigiektől eltérően nem keltem túl korán, olyan nyolc óra körül. Így is belefért minden a szokásos kávétól a körömlakkozásig. Mivel dögmeleg volt, így egy egyszerű fekete pántos top és a kockás miniszoknyám mellett döntöttem, hozzá a fehér sarum. Háromnegyed egykor kimentem a buszhoz és irány a második városom, Békéscsaba. A vasútállomáson szálltam le ezúttal, mert meg volt beszélve egy találkozóm. Háromnegyed kettőkor vége befutott az IC Pestről és ahogy arra számítottam, a leszállók közt ott volt Répy. Jó sokat utazott és igazából csak azért, mert a MÁV a Sörfeszt idejére csinált egy akciót, hogy aki Békéscsabára utazik vonattal, annak 50% kedvezményt adnak. De lényeg az, hogy mikor leszállt a vonatról, rögtön megöleltük és megpusziltuk egymást.
A viszontlátás öröme után elindultunk, mert még hosszú gyalogtúra várt ránk. A vasútállomáson a hőség miatt egy nő ásványvizet osztogatott. Még én is kaptam egyet. Ennek külön örültünk, mert legalább nem kellett venni. Séta közben Répy néha előkapta a telefonját és fotózott, ha már világot lát. Például a Csaba Centert is. Bár nagyrészt árnyékban sétáltunk (hála annak, hogy az Andrássy út tele van fákkal), azért megkönnyebbültünk, mikor odaértünk a Hajvágás Expresszbe. Ugyanis kb. egy héttel korábban bejelentkeztem hozzájuk egy nagygenerálra. Már csak azért is jó volt, mert itt valamennyire ment a klíma és egy kicsit rápihenhettünk a következő gyalogtúrára, ki a csarnokhoz. Direkt kettőre volt az időpontom, hogy még időben végezzünk, ám a festés kicsit elhúzódott. Máskor emiatt nem aggódtam volna, de most ugye ott volt a megbeszélt program. Közben Répy visszament a Centerbe, én pedig mondtam neki, hogy ha végzek, én is oda megyek. Festés után még vágattam is a hajamból (fazon maradt, csak a hosszából kicsit) és a végén Viki (fodrász) még fel is tupírozta.
Mikor kész lett a hajam, visszamentem én is a Centerhez. Elöl, a színpadnál nem találtam senkit, úgyhogy inkább elindultam a mosdó felé, hogy ha a Répy és Klauék már nincsenek ott, megejtem a sminkelést és majd a csarnoknál találkozunk. Aztán a Sparnál valaki rám köszönt. El voltam bambulva, ezért csak két másodperc késéssel fogtam fel azt, hogy Klau és Szilvi köszöntek rám. Az ölelés mellé most kaptak puszit is, mert nem voltam még kirúzsozva, majd mondták, hogy Niki és Répy bementek a Sparba még vízért. Követtem a példájukat, bár én csak kaját vettem meg egy energiaitalt (kell a koffein éjszakára). Szerencsére kifogtam az egyik rövid sort, úgyhogy gyorsan végeztem. Mikor együtt volt a csapat, nekivágtunk a jó hosszú gyalogtúrának a Centertől a csarnokig. Közben előkerültek a jó kis koncertes storyk.
Már jóval elmúlt öt óra, mire kiértünk a csarnokhoz. Megvettük a belépőket, majd egy kis várakozásra kényszerültünk, mert nem találták a bélyegzőt, amivel Répy vonatjegyét le kellett bélyegezni ahhoz, hogy hazafelé is érvényes legyen. Közben megérkezett hozzánk Kati is. Mikor végre meglett a bélyegző, mindannyian bementünk, bár igaz, hogy én már kicsit hamarabb. Előre szaladtam a színpadhoz, hogy amennyire lehet, csináljak helyet a többieknek, de szerencsére még majdnem üres volt az első sor. Rögtön bevágódtunk előre, én természetesen Zsolti elé, és ledobtam a cuccaimat is, hogy engem onnan nem robbant ki senki. Mellém Kati állt be, mellé Szilvi, Niki, Klau és Répy. Ha jól emlékszem, én már nagyon el sem mozdultam onnan, de ha már stabil helyen álltam, elővettem a sminkcuccaimat és nekiálltam kifesteni a szemem. Nem lett tökéletes, de nem baj. Várakozás közben még Katival lőttünk egy selfie-t is. A színpadon közben már állt a Neoton cucca, és ahogy telt az idő, úgy gyűltek mellénk-közénk a rajongók. Például Kati és közém egy nő. A másik oldalamra pedig egy házaspár, akik Torontóból jöttek el. A nő kubai volt, de nagyon jól beszélt magyarul. Velük úgy elbeszélgettünk, míg vártuk a történéseket. Olyan hat óra körül kezdődött a tényleges program, méghozzá az ejtőernyősökkel. Ugyanis szokás szerint az első söröshordó az égből érkezett. Először két ejtőernyős szállt le a színpad előtt, majd a harmadik hozta magára erősítve a söröshordót. Amit aztán persze csapra is vágtak. Csábító volt az ingyen sör gondolata, de inkább kihagytam, mert már semerre nem akartam menni.
A kiírt este hét helyett kb. fél nyolckor kezdődött a Neoton koncertje (Mivel jól elhúzták a megnyitóbeszédeket). Őket ugyebár senkinek sem kell bemutatni, hiszen rengetegen nőttek fel az ő zenéjükön. Most is eljátszották minden ismert és kevésbé ismert dalukat a Tini daltól és a Nyár van-tól a Sandokan-on át a Kell, hogy várj-ig. Annyira jó hangulatot teremtettek, hogy még mi is ugrálni és táncolni kezdtünk. Legalábbis én biztosan. A Neotonról egyébként azt szoktam mondani, hogy a szüleink zenéje, de én is elhallgatom. És hát remek bemelegítés volt az igazi nagy tomboláshoz. Közben megjelentek mögöttem a Hooligánok is, akik a Neoton koncert után mellém-mögém keveredtek. Margit, Lexi, Ida, Adri, Feri, egyik oldalt, másik oldalt pedig Földesi Ági és Tar Vera. Utóbbi kettővel talán már találkoztam korábban is (lehet, hogy a Barba Negrában) csak nem emlékeztem rájuk, mikor megkerestek Facebookon. Nem baj, most találkoztunk ténylegesen. Amint együtt volt a kis csapat, már türelmetlenül vártuk a Hooliganst.
Úgy fél 10 lehetett valahogy, mikor a színpad ismét elsötétült és megszólalt az új Hooligans 19-es járat Intro. Majd megjelent a színpadon Endi. Aztán Zsolti és Tibi. Majd végül Csipa és belekezdtek a Mindörökké-be. Mi meg csak erre vártunk, azonnal ugrálni, énekelni és tombolni kezdtünk. Az ébresztőt az Egyformán követte, majd jött a Tedd el, az Idegen, a Küzdj, a Királylány (Metallica változatban is) Van az úgy... Magam részéről úgy tomboltam ismét, mint aki hónapok óta nem volt Hooligans koncerten (Na jó, Valentin napon voltam utoljára), csak szusszanásként vettem elő néha a fényképezőgépet. De ahogy szétnéztem, a többiek mellettem-mögöttem is mind ugyanúgy tomboltak. Bolondozásból nem volt hiány ezúttal sem, hála annak, mikor Csipa tánccal köszöntötte fel a szülinaposokat. Na de Zsolti és Tibi is kivették a részüket a mókából. Volt még Játszom, Másik szemmel, Szabadon, Legyen valami, Ringass el, Nőben a boldogság, meg egy kis improvizáció Tibi, Zsolti és Endi jóvoltából. Ja meg Csipa egyszer leszaladt a színpad elé és lepacsizott az első sorral. Én csak három ujjammal "pacsiztam" vele, de nem baj, legalább sikerült. Ja és bejelentette, hogy október 17-én a Barba Negrában lemezbemutató koncert. Na, ezt nem kéne kihagyni. Az Illúzió ezúttal kicsit előrébb került, majd ezt a Paradicsom követte, ami nekem, meg azt hiszem másoknak is, kicsit keserédes, hiszen ez volt Cápa kedvenc Hooligans dala... Ezután a fiúk lementek a színpadról, de olyan nincs, hogy ne tapsoljuk őket vissza. És vissza is jöttek, a Félemberrel (Jégember) és a Hotel Mámorral, mert akad, aki... Tudjátok :D A koncert végén természetesen repültek a dobverők, sajna megint nem nekem, de az egyiket az egyik kedves ismerősöm, Kitti kapta el.
Koncert után lassan meglazult mögöttünk a tömeg, de nem mentünk nagyon messzire, mert a színpad előtt retro disco kezdődött. Közben Klau, Niki és Szilvi elbúcsúztak tőlünk, mert mentek el. Szerintem legközelebb Gyopárosfürdőn találkozunk. Mi meg odasoroltunk a shophoz, ahol végre én is beszereztem az útlevelemet a Hooligans 19-es járatára, meg bele az első pecsétet. Aztán majd még gyűlhet a többi. Ahogy ez megvolt, odamentem egyik volt munkatársamhoz, aki szintén Hooligán és váltottam vele pár szót. Aztán Ágival, Verával és Idával fotózkodtam. Majd vissza a színpadhoz, várva, hogy kijöjjenek a fiúk. Itt még találkoztam Mariannal és Anival is, bár ők már nem kaptak puszit. Egy jó darabig nem úgy tűnt, hogy ki akarnak jönni a Hooligánjaink, Kittivel már azon gondolkoztunk, hogy be kéne menni. És most még azt se tudtuk meglépni, hogy megkerüljük a színpadot, mert felhúztak mellé egy amolyan VIP sátrat, Meg jól kihúzták a kerítést, szóval lehetetlen volt a backstage mögé kerülni. Aztán megláttuk, ahogy Endi és Zsolti, Sanyi kíséretében felénk tart. Az üdvrivalgás mellett azonnal előkerültek a fényképezőgépek is. Sanyi ugyan osztgatott autogramkártyákat, de mert aláírásom van már annyi, hogy nem is számolom, inkább a közös képre gyúrtam, meg arra, hogy pár szót válthassak a fiúkkal. Mellettem Lexi volt, akinek természetesen én csináltam meg a közös képet, bár úgy remegett a kezem, hogy két kézzel kellett tartanom a gépet. Mikor Zsolti odaért hozzám, egyből egy öleléssel fogadtam. Közben megkérdeztem tőle, milyen volt a Santa Cruz koncert (mint azt a beszámolóban is említettem, ott láttam őt) és azt mondta, király volt. Ja meg amin meglepődtem, hogy a kacsa iránt érdeklődött. Mondtam, hogy ott van a táskámban (a kicsi, amit mindig magamnál tartok koncerten), de nem vettem elő. Közös képünk viszont lett vagy 3-4 is, mert kettő nem lett jó, egyet Répy csinált úgy paparazzi módra, az utolsó meg végre jó lett. Aztán Endi következett, az ölelés meg természetesen neki is jár. Mondtam neki, hogy a Novarock sajna nem jött össze, de gyúrunk a müncheni Mötley koncertre. Vagy Helsinki... Ki tudja, mit hoz az élet... Közös képünk meg kettő is lett, mert az első megint bénán sikerült. De nem baj, az ölelés mindig jár. Mikor ez kész lett, mondtam Lexinek, hogy majd megírom neki az email címemet, ahova kérem a közös képeket.
A fotózkodások után szétszéledt a csapat. Katitól elbúcsúztunk, meg azt hiszem, Lexitől is, Idáék meg elvonultak inni valamerre, így ketten maradtunk Répyel. Egy darabig tanakodtunk, hogy merre tovább, majd abban maradtunk, hogy keresünk egy mosdót. Semmi kedvem nem volt még arra is költeni, de kénytelen voltam, mert át kellett öltözzek. Felvettem a cicanadrágomat, meg a pulcsimat, aztán kint leültünk egy padra Répyvel. Koncert közben én elég sokat ittam az ingyen ásványvízből, szóval már inkább tartalékoltam a többit. Ahogy ott ücsörögtünk, arra jött egy biztonsági őr szerű fazon és mondta, hogy zár a bazár. Igaz, már akkor egy óra is elmúlt, szóval Répyvel szép lassan mi is útnak indultunk. Nem siettünk, időnk volt, mint a tenger. A kórháznál leültünk egy padra pihenni. Nem is bántam, mert már eléggé fájt a talpam. Nem tudom, meddig ücsörögtünk ott, de aztán megerőltettük magunkat és mentünk tovább. A főtéren megint leültünk egy padra, ott Répy már kicsit elbóbiskolt a vállamon. Fél három-háromnegyed három közt valahogy megint összeszedtük magunkat és tovább mentünk, ezúttal a Centerig jutottunk. Itt már tovább maradtunk, lassan világosodni kezdett, ahogy nekivágtunk az utolsó etapnak, a vasútállomáshoz. Mikor odaértünk, az első dolgunk az volt, hogy megnézzük, mikor nyitnak a büfék és a kisboltok. Szerencsére mindegyik ötkor nyitott, úgyhogy csak kb. egy órát kellett várni. Bekuporodtunk a váróba és Répy megint elbóbiskolt a vállamon. Talán kicsit én is. Legalábbis azon a néhány selfie-n, amit ott kuporogva csináltunk.
Hajnal ötkor mégis felébresztettem Répyt és lementünk az aluljáróba. Ő beszerzett az útra egy nagy üveg ásványvizet, én meg egy kis reggelit, meg egy kávét. Míg vártuk a vonatot, megreggeliztünk. 6,10 könyékén kimentünk a peronra. A vonat egész pontosan jött, én meg mutattam Répynek, hogy melyik kocsiba szálljon, ahová nem kell IC pótjegy. Búcsúzóul még megöleltük-megpusziltuk egymást és megígértem, hogy ha hazaértem, írok neki. Majd Répy felszállt, én meg elindultam ki a buszhoz. Nem kellett sokat várnom, ám gyorsan rájöttem, hogy már megint megszívtam. Ugyanis kifogtam a miskolci buszt, ami persze csak a buszállomáson állt meg, szóval kb. reggel hétre értem haza. Itthon meg egy zuhany után még írtam Répynek, kiírtam Facebookra, hogy megérkeztem, és hogy aki Novarockra megy Mötley Crüe koncertre, annak jó bulizást, majd eldőltem aludni. Aztán délután nekiálltam a beszámolónak.
Ez a buli egy hatalmas hiánypótló volt, hiszen már Valentin nap óta nem voltam Hooligans koncerten. Oké, ott voltak az áprilisi bulik, de azt meg kihagytam a Santa Cruz miatt, mert na... Igaz, hogy egész délután pácolódtunk a tűző napon és napokig alig tudtam lábra állni, de itt volt velünk Répy, akivel mindig egy élmény a közös tombolás, és a Hooligánokban nem csalódtam most sem.

Bocsi a képek minőségéért, a kordon elég messze volt a színpadtól most is.

Várakozós selfie Katival

Égbőlpottyant söröshordó

Neoton.
A szüleink zenéje, de én is elvagyok vele


Királylány közben

Endi és Zsolti

Csipa

Tibi

Zsolti itt egyedül

Már nagyon hiányoztak

Endi és egy fél Csipa

Paradicsom

Csipa egész előre jött

Vera, Ági, Kat

A két bolondos szőke megint találkozott :D

Endivel alap az ölelés :)

És Idával

Legközelebbi cél augusztus 20-án egy jó kis strandparty Gyopárosfürdőn. Hogy addig lesz-e valami, még nem tudom, de ez tuti. Tartsatok velem akkor is!

2015. április 11., szombat

A Nyuszi koncertet hozott

Nem is akármilyet! Már január végén tudtam róla, hogy az egyik kedvenc finn bandám, a Santa Cruz április 5-én Budapestre látogat. Bár igaz, csak mint a svéd Amaranthe egyik előzenekara. Ugyanis a két banda jelenleg együtt turnézik. Azt ugye mondanom sem kell, hogy tudatosan készültem a bulira onnantól kezdve, hogy időben beszereztem a jegyet, odáig, hogy elkezdtem szervezni egy találkozót Idával és Adrival. Szerettem volna, ha már a buli előtt is tudunk találkozni, egy kis plázázással-csavargással egybekötve, de végül úgy egyeztünk meg, hogy a helyszínen, a Club 202 előtt találkozunk.
Végre eljött a nagy nap. Már hajnalban fent voltam és előtte se sokat aludtam. Kávé, reggeli, bepakolás, újabb kávé, készülődés és tízre a buszállomáson voltam. Távolsági busz lévén, kb. 20 perc alatt Csabán voltam. Még a vasútállomáson szereztem egy ásványvizet és egy energiaitalt, aztán bent ücsörögtem a váróban. Negyed tizenkettő körül valahogy ment a vonatom. Az úton nagyrészt keresztrejtvényt fejtettem, ja meg magamra operáltam az ékszergyűjteményem. De tudjátok: Egy karkötő nem karkötő, sok karkötő, karkötő.
13.50 környékén, valahogy értem be a Keletibe. Mivel tudtam, hogy nem vár senki, miután leugrottam a vonatról, nekiindultam a városnak gyalog. Ha már egyszer ráértem. A délutáni program egyébként egy jó kis séta volt, megfejelve egy késői ebéddel vagy inkább korai vacsorával. Mekis kaja, mert ivás előtt az a legjobb. Kivéve, ha a totál berúgásra mész, mert akkor ne egyél semmit. A csavargás után fáradtan ültem le az Allee második emeletén egy kanapéra, ott pihentem ki a sétát. Aztán olyan fél öt és öt közt valahogy irány a mosdó, átöltözni. Bár szerettem volna miniszoknyát felvenni, az időjárás miatt inkább maradtam a cicanadrágnál, hozzá egy Jack Daniel's-es felső, meg a lapos csizmám. Utána jöhetett a smink és a haj. A tupírozást megint sikerült elcseszni, főleg, mikor a tiarát is beletettem, de végeredményében egész jó lett. Mikor kész voltam, még elnyomtam néhány selfie-t és útnak indultam.
Szerencsém volt, mert a villamosmegálló pont a Club 202-vel szemben van, úgyhogy csak a zebrán kellett átmenni. A bejárat előtt már egy jó kis csapat gyűlt össze, szinte kivétel nélkül feketében. Beálltam a tömegbe és beszélgetésbe elegyedtem két lánnyal meg egy fiúval, akik igazából Amaranthe koncertre jöttek. Kezdtem megint fehér hollónak érezni magam (Alapjáraton az vagyok, minden sorból kilógok), hogy "én csak a Santa Cruz miatt jöttem" de azért elvoltunk. Megkínáltak csokival is, karamellás Milka volt, egy-két kockát elfogadtam, de többet már nem bírtam enni. Közben megiszogattam az ásványvizemet és az energiaitalomat. Utóbbit főleg, mert hosszú éjszaka várt rám. Fél hét körül valahogy kinyílt a kapu és felengedtek minket a lépcsőn a bejáratig. Illetve kettéválasztottak minket. Akinek "rendes" jegye volt, mint pl. én is, az maradt a lépcsőn, akinek vouchere (netről kinyomtatott jegy) volt, vagy helyszínen vett, azokat a lépcső melletti bejárathoz terelték. És ha már magasan voltam, figyeltem, hátha a tömegben észreveszem Idáékat. Ám sajna nem láttam őket, szóval úgy voltam vele, hogy majd csak odacsapódom valakikhez.
Ha nem is pontosan, de este hétkor végre nyílt a bejárat és egyesével engedtek át minket. Miután lebélyegezték a csuklómat, még csekkolták a táskámat, hogy tiltott dolgok vannak-e benne. Reménykedtem, hogy a hajlakk miatt nem kukacoskodnak, de szerencsére tovább engedtek. Nagyon nem futottam előre, de még így is sikerült becsúsznom az első sorba. És ha már ott voltam, berendezkedtem. A nagy táskát letettem a lábam elé, a kabátomat pedig a színpad elejére. Ez az egyik előnye annak, ha nincs kordon. A másik meg a pacsizás lehetősége. Bár van egy kis hátránya is, például az, hogy ha magas a színpad, nem sokat látni a dobosból. Jelen esetben Tazből. De nem baj, első sor és kész. Gyorsan lőttem egy képet a színpadról, aztán amíg lazán álltak, kerültem egyet a pulthoz. Miután visszatértem egy Somersbyvel a kezemben, már úgy voltam vele, hogy sehova a jó helyről. Még egyszer körbenéztem, hátha megtalálom valahol Idáékat, ám pont ekkor láttam meg Boxiet, akivel azon a bizonyos KISS Forever Band-Holiday Crüe bulin találkoztam először. Ezúttal bandája, a Sniffyction két másik tagjával, Emmával és Borival volt. A találkozás örömére az tuti, hogy koccintottunk egyet aztán már türelmetlenül vártuk a kezdést.
Este nyolc után végre elsötétült a színpad és felcsendült egy ismerős dallam. Méghozzá a We Are The Ones To Fall introja. A következő pillanatban pedig már megjelent a színpadon Archie, Johnny és Middy. És Taz, de őt pont nem láttam. Az ütős kezdés még jobb folytatást ígért, méghozzá a pörgős dalokból, úgy mint Velvet Rope, My Remedy, Let Them Burn, 6(66) Feet Under, a talán legismertebb Wasted & Wounded és zárásként az Aiming High. Összesen hét dal, de amennyire láttam, a srácok felrobbantották a helyet. Legalábbis én őrültként tomboltam a dalaikra, éppen csak szusszanásként vettem kézbe a fényképezőgépet. A képek minőségéért bocsi, de nem vagyok koncertfotós. Mondjuk mellettem egy srácnak szerintem kicsit megnehezítettem a dolgát, mikor fotózni próbált, de ezért meg nem kérek elnézést. Első sorba azért áll az ember, hogy tomboljon. És persze nem maradt el itt sem Archie selfie-je a közönséggel. Néztem a Facebook oldalukon a képet, de pont nem látszódom rajta. Na mindegy.
Ahogy a srácok lementek a színpadról, összeszedtem a cuccomat, mert a másik két fellépő már annyira nem érdekelt. Közben Boxie felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk. Az első utunk a pulthoz vezetett, csak ezúttal inkább Jack-kólát ittam. Különben is, kellett, hogy folyékonyabban beszéljek angolul. Aztán kiültünk a kerthelyiségbe, rágyújtani. Közben a csajok elmesélték, hogy tavaly Londonban már volt szerencséjük a Santa Cruzhoz, és mondhatni, összebarátkoztak velük. És nem sokkal később kicsalogatták Archiet. Miközben elbeszélgetett a csajokkal, én is felbátorodtam és átadtam neki a késő szülinapi és húsvéti ajándékát, egy kis zöld plüssnyuszit. Mosolyogva köszönte meg és mondta, hogy nagyon cuki (mármint a nyuszi). Ja és nem maradhatott el a közös kép sem. És a végén még egy ölelés.
Még egy darabig kint időztünk, aztán bementünk. A színpadon akkor már a második előzenekar, az Engel zenélt. Ha valaki nem ismerné, ők egy svéd metálbanda, de hogy őszinte legyek, nem igazán tetszett a zenéjük, nekem túl sötét. Inkább az ivás mellett döntöttünk. A pultnál pedig végre találkoztunk Idával és Adrival. Az ölelés természetesen járt nekik. És innentől, bevallom, már egy kicsit homályosak a dolgok. Az tuti, hogy hátul, a bejárat melletti kanapén letáboroztunk, és onnan csak rágyújtani mentünk ki. Egy ilyen alkalommal láttam meg kint Zsoltit. Igen, Késmárki Zsoltiról van szó, minden Hooligán Zsoltijáról. Vele volt a menyasszonya, Eszti is. Köszöntem nekik, de utána már inkább a lányokra koncentráltam. Nagyjából elmeséltem, mi az, amit tudni érdemes rólam. Közben csatlakozott hozzánk még két srác, akik bent is velünk maradtak. Ekkor már kezdtem megérezni a Somersby hatását, mert megölelgettem mindenkit. Ja és mert közben már tartott az Amaranthe koncertje, egy képet azért róluk is csináltam. Onnan hátulról persze nem a legjobb, de annyi baj legyen. Őszinte leszek: Nekem a banda kiállásban-zenében, totálisan olyan "Nightwish-ízű". Amivel amúgy nem is lenne baj, mert a Nightwisht szeretem (csak hangulat kell hozzá), de belőlük csak egy van. Ha értitek, mire gondolok. Egyébként tényleg nem rossz. Aztán észrevettem kint a"bazár" mellett Johnnyt, ahogy rajongókkal fotózkodik. Kaptam az alkalmon és én is odamentem hozzá. A kép után pedig ő is kapott egy ölelést. Ja és még ott valahogy találkoztam a Santa Cruz Hungary oldal adminjaival is. Felismertek, mert már többször kommenteltem az oldalukon. Meséltem róla nekik is, hogy koncerthajhász blogger vagyok és hogy ennek a koncertnek az élményeiből is írok beszámolót. Nos, remélem, tetszik. Nem sokkal később előbújt Taz és Middy is, akiket szintén nem hagyhattam ki a közös képből és az ölelésből. Bár Taz mellett pipiskednem kellett, mert konkrétan a válláig érek. Pedig elvileg én sem vagyok alacsony. A képek után meg, mert időközben éjfél elmúlt (ébredj fel! - bocs, ezt nem bírtam kihagyni) és véget ért az Amaranthe koncert, rockdisco kezdődött. Arra már belelkesültünk, még Boxie is, aki előtte a kanapén ücsörgött inkább. Olyanokat ugráltunk ott hátul, hogy még egy fotós is odajött. Közben persze fogyott a sör meg részemről a Somersby.
A kis csapatból elsőnek Boxie és Bori léptek le, éjjel egy és kettő között valahogy. Természetesen a búcsúölelés is kijárt nekik. Emma és a két srác még maradt, bár ekkor már nem igazán ugráltunk, inkább a kanapén ücsörögtünk. Aztán éjjel kettő-fél három környékén mi is leléptünk. Futottunk egy sort a buszhoz, aztán levágódtunk a hátuljában. A srácok leszálltak az Astoriánál, Emma és én pedig tovább mentünk. Még a Blahán átszálltunk villamospótlóra, utána az Oktogonig együtt mentünk. Én ott leszálltam és bementem a Mekibe, megejteni egy korai reggelit. Ott pedig megint találkoztam egy ismerőssel, méghozzá Margittal, akit Hooligans koncertekről ismerek. Most viszont a Rocktogonban volt Dirty Dance-en. Csatlakoztam hozzá, és amíg ott volt, megbeszélgettük az élményeinket. Miután megkajáltam, elmentem átöltözni (felvettem a farmerom) és lemostam a sminkemet, majd gyalogosan útnak indultam. Az egyik buszmegállóban aztán minő meglepetés, ismét ismerősbe futottam, méghozzá Vivibe. Ő is Dirty Dance-en volt. Pár szót váltottunk, aztán jött a busza. Én meg sétáltam tovább, vissza a Blaháig. Ott megint buszra szálltam a Keletiig (nappal még okés az az útvonal gyalog, de hajnalban, sötétben nem mernék ott végiggyalogolni egyedül). Persze marha korán értem a Keletibe, a vonatomnak még se híre, se hamva. Úgyhogy kb. ott kóvályogtam, hogy ne aludjak be, vagy ha fáztam, beültem a váróba. Fél hat körül már beállt a vonatom, úgyhogy inkább kimentem és felültem. Szokásos időben, 6.10-kor indult. Az út felét meg ismét átaludtam.
A reggeli első vonat átka, hogy busz hazafelé csak több, mint fél óra múlva van. Na mindegy, legalább volt időm Csabán kávézni. És ha már busz: természetesen távolság, úgyhogy még gyalogolhattam egy sort hazáig. Itthon pedig amint géphez jutottam, kiírtam Facebookra, hogy hazaértem, aztán inkább lefeküdtem aludni. Úgy látszik, öregszem, nem bírok már csövezés után ébren maradni. :D
Azt kell mondjam, hihetetlen jó bulinak voltam a részese. Ismét valami új a koncertlistámon és a blog történetében. Már az is élményszámba megy, hogy egyáltalán az egyik kedvenc finn bandám Budapestre jött, és az, hogy 45 perc alatt oltári bulit csináltak, még rátesz egy lapáttal. Remélem, hamarosan visszatérnek hozzánk, de akkor már egy rendes másfél-két órás bulival. Vagy ők jöjjenek, vagy a Reckless Love. De leginkább együtt a két banda. :D

Nem sok képet csináltam, mert le volt nyekkenve az elem, de azért lettek.

Útközben 

Adtam az egészséges táplálkozásnak (egy büdös nagy pofont :P)

Teljes harci díszemben

Közelről

Míg odaértem, szétbaszódott a hajam. Nem baj, a hajlakk összetartotta :P
Ja és #Somersby 

A színpad

Johnny

Archie

Archie közeli

Middy

Itt már végre jobban látszik 

Taz. Örüljek, hogy róla ilyen is sikerült :P

Akartam egy olyat, amin mind a négyen ott vannak.
Ez lett belőle :P

Johnny ismét.
Előtte álltam, szóval róla lettek a legjobb koncert közbeni képeim :D

És ismét Archie :P

A közös kép Archieval, avagy két mosolygós szöszi :D

És ha már ők voltak a fő fellépők, egy képet róluk is készítettem.
Amaranthe

Johnnyval. A rúzs hiányáról nem nyilatkozom :D

Taz. Hozzá pipiskednem kellett :D

És Middy

A Sniffyction háromnegyedével :)

Hogy legközelebb mi lesz? Nagy valószínűséggel majd csak júniusban, Csabán a Sörfeszten láthattok viszont. Bár ha már találkoztam velük, jó lenne egy Sniffyction koncert is.

2015. február 25., szerda

Ismét Barbavalentin, ami egyúttal farsang is volt

Szilveszter után januárban megint egy kicsit a tanulásra koncentráltam, mert nyakamon voltak a vizsgák. Közben folyamatosan figyeltem az eseményeket Facebookon, hogy még időben elkezdjek tervezgetni. Ami azt illeti, mindjárt találtam is három jónak ígérkező bulit. Az első a lassan már hagyományos Valentin napi Hooligánkodás a Barba Negrában. Idén erősen gondolkoztam neki, hogy menjek-e, mert tervben volt még valahogy az év elején egy Holiday is, csak az januárban nem jött össze. Így végül maradt a Hooligans. Barby Ikertesóm, aki időközben BP-re költözött, felajánlotta, hogy megveszi az én jegyem is, mert mire megérkezett a pénzem, addigra konkrétan elfogyott. Mármint a jegy. Ja és a többi koncert: Az egyiket már tavaly kinéztem magamnak, mert már akkor tudtam, hogy május 19-én jön a Roxette Magyarországra. Igaz, mikor megláttam, hogy júniusban Ausztriába, a Novarockra jön a Mötley Crüe, az egészet újraterveztem. Igaz, már a tavaszt is, mikor megtudtam, hogy jön a Nr. 2. kedvenc finn bandám, a Santa Cruz (Persze csak a Reckless Love után a 2.), Szóval őket is látnom kell. Csak előbb még túlestem az írásbeli és gyakorlati vizsgán, aminek csak a gyakorlati része sikerült. Szóval Valentin napra már úgy ténylegesen rám fért a bulizás.
De ugorjunk is a buli napjára, február 14-re! Kb. hajnal egy óta ébren voltam, egyszerűen képtelen voltam tovább aludni. De tudtam, hogy kell még a pihenés, mert éjszaka úgysem lesz alvás, szóval úgy hajnal négyig ágyban maradtam. Utána viszont tényleg felkeltem, kávé, öltözés, majd Anyuval irány a munkahelyére. Ott lepakoltam és elszaladtam reggelért. Mire visszaértem, megéheztem, szóval amíg jött a buszom, addig megreggeliztem. Mivel elég hideg volt kint, csak fél hatkor mentem ki a buszhoz, mikor beállt. Elég gyorsan átértünk Csabára, aminek külön örültem, mert kb. húsz percem volt, mielőtt jött a vonatom. Az meg sose hátrány, ha nem kell futni, főleg most, hogy szét van bombázva a vasútállomás. Felmásztam a váróba, ahol mindenki a menetrend kijelzőre meredt, mert nem volt rajta kiírva a 6.17-es Ister EN, amivel nekem is mennem kellett volna. Megnéztem a biztonság kedvéért a nyomtatott menetrendet is, hátha azon írnak valamit, hogy esetleg nem közlekedik vagy hasonló. Aztán eszembe jutott, hogy neten meg kiírta, vagyis tuti jönnie kell. Még szerencse, hogy bemondtak rá öt perc késést. Háhh... Pont jókor, már é kint ácsorogtunk a peronon. De legalább behozta a késést, szóval olyan negyed hét körül vége elindultunk.
Pár perc késéssel, 8.50 után valahogy értünk be a Keletibe. Még mielőtt leszálltam, megláttam a peronon Ikremet, akivel megbeszéltük, hogy kijön elém. Próbáltam integetni neki, de nem vett észre. Még akkor sem, mikor leszálltam. Csak mikor rászóltam. De mindegy, a viszontlátás örömére jól megöleltük egymást (Most puszit is kapott, mert nem volt rajtam rúzs), aztán útnak indultunk. Először két vonaljegyet szereztem be szokás szerint (Általában gyalogolok, vagy bliccelek, de vész esetére kell az a kettő), aztán még némi reggelit a Fornettiben. Mikor ez is megvolt, irány gyalog és villamossal a Westend. Jó korán értünk oda, mert konkrétan még akkor valahogy nyitottak az üzletek. De nem baj, mert addig lecuccoltunk a kajáldák mellett megbújva és kényelmesen megreggeliztünk. Közben átbeszéltük, a "haditervet". Ugyanis ezt a napot úgy terveztem, hogy a délelőttöt és a kora délutánt felhasználom arra, hogy ha már Pesten járok, nézek valami melólehetőséget. Ruhaboltba eladónak meg elég egy középfokú végzettség, és kedvesség a vevők felé. Az meg megvan.
Reggeli után ismét felcuccoltunk, kézbe vettem az önéletrajzokat tartalmazó mappámat és irány a 2. emelet. Arra gondoltam, kezdjük ott a melóvadászatot és haladunk egyre lejjebb. Alaposan megnéztük minden üzlet kirakatát és ahol láttuk az "Eladót felveszünk" kiírást, oda bepróbálkoztam. Na jó, nem mindenhova, mert ahová tudtam, hogy kell némi hozzáértés, vagy gyakorlattal rendelkezőt keresnek, vagy részmunkaidőbe kell az ember, oda nem. Nem finnyáskodás, csak részmunkaidőben mint tudjuk, a fizu is annyi. Összesen kilenc helyre adtam be önéletrajzt, egyet meghagytam, hogy tudjunk fénymásoltatni. A két legszimpatikusabb egy papírbolt volt, meg az Intimissimi. Ne is kérdezzétek...
Mikor kifogytunk az önéletrajzokból, eljöttünk a Westendből. Megint villamosra szálltunk, de csak egy megállót, utána ismét lábbusz. Ugyanis Ikrem kitalálta, hogy sétáljunk egyet a Margitszigeten. Oké, én semmi rossznak nem vagyok az elrontója. Azért olyan nagyon nem kószáltunk el, amint tudtunk, leültünk egy padra a futópályánál, ott ültünk, beszélgettünk, nevettünk. Na jó, nem a futóbolondokon, hanem magunkon, mert mi is bolondok vagyunk. "Nm futó, de bolond." Mikor eluntuk, felálltunk és kerestünk egy játszóteret. Mivel Ikrem kitalálta, hogy csináljak róla egy képet a csúszda alján. Oké... Én se maradtam ki a mókából, csak én a hintát vettem célba. Miután kicsit szabadon eresztettük a bennünk élő gyerekeket, ismét sétába kezdtünk, a cél ezúttal Ikrem jelenlegi otthona volt. De tervezzük az összeköltözést és akkor az lenne a mi Éjjel-Nappal Budapestünk. Jó volt egy kicsit pihentetni a vállamat és a lábamat, míg Barby összekészült. Ja meg ugye megkaptam a jegyemet. Közben Répy is üzent, hogy úton van, és kb. negyed ötre ér az Alleeba. Visszaírtunk neki, hogy majd keressen minket a másodikon a kajáldás résznél. Még Barby pendrive-ra mentett egy képet, aztán minden készen állt és útnak indultunk.
Némi séta és vilizés után fél négy és háromnegyed négy közt valahogy értünk az Alleeba. Itt is azzal kezdtük, hogy körbementünk, hátha találunk itt is valami "Eladót felveszünk" kiírást. Igaz, az önéletrajzaim már elfogytak, de felírtam néhány email címet, hogy oda elküldöm őket. Mikor ez megvolt, helyet vadásztunk a kajálda részlegen és felváltva elmentünk kajáért. Először én mentem a Csibefalóhoz, egy csirke grilltálért (Kinézetre, árra és ízre is kb. olyan volt, mint amit a Csaba Centerben szoktam enni, ha ott kajálok), Ikrem meg asszem a Főzelékfalót látogatta meg. Korai vacsi közben megérkezett Répy is és miután megkajáltunk, irány átöltözni. A farmert lecseréltem fekete fodros miniszoknyára, a visszafogott napközbeni sminkemet (Melókereséshez kellett, hogy a lehető legjobban nézzek ki) meg a szokásos vadabbra. Ja és tupír meg a tiara. Még egy picit Répy haján is igazítottam (Nyugi, őt nem tupíroztam be, csak picit átfésültem, meg belakkoztam), aztán irány a Baba Negra.
Mivel siettünk, az Alleetól még egy megállót villamossal mentünk, utána sétáltunk a Barbáig. (Egyedül mindig gyalog megyek). Kb. 10 perc alatt odaértünk, de így se mi voltunk az elsők. Ha jól emlékszem, már akkor ott volt Gabi és KisCuki, szóval melléjük beálltunk. Rádőltem a kordonra és elmerengtem. Amiből az riasztott fel, hogy valaki a seggemre csapott. Legalábbis én úgy emlékszem. Hátranéztem, hogy ki lehetett az és elsőre kicsit meglepődtem, Ugyanis az a valaki Varga Kata volt. Igen, ő az, akit a Syma Nagykoncertől szóló beszámolómban már említettem, ő a "motoros modell". Az első meglepetés után megöleltük egymást, aztán Kata elment. Vagy nem teljesen így volt? Mindegy, ennek egy része törlődött, de az tuti, hogy Kata még elment valahová. De közben gyűltünk a kordon elé. Megérkezett a Fanni-Dóri-Mesi hármas, Alexa, Vali, meg még jó néhányan, nem figyeltem annyira. Mivel megint a recepciónál parkoltattak minket, nem kis bosszúságot okozott, hogy valaki állandóan autóval akart kimenni a kordonon kívül, vagy bemenni oda. Igazán megoldhatták volna, hogy legyen egy külön kocsibejáró, vagy ilyesmi. Közben megiszogattuk, ami nálunk volt, nehogy ezzel is nyűg legyen és úgy hét óra felé előkészítettük a jegyeket. Ekkor ismét borult egy kicsit a felállás, mert kettéosztottak minket. Akinek rendes jegye volt, azt balra terelték, akinek meg netről kinyomtatott, azt jobbra, ahol csatasorba állítottak egy laptopot. Este nyolc környékén aztán vége elhúzták a kordont és indult a futás, ahogy a lábunk bírta. Most rajtam volt a sor, hogy csináljam a helyet Ikremnek is, szóval, kifutottam lelkem a bejáratig. Ahogy beléptem, most fura módon nem osztottak karszalagot, így szabad utam volt tovább egészen a színpadig.
A színpadnál szerencsém volt, mert találtam egy kis szabad rést Zsolti oldalon az első sorban, így villámként bevágódtam oda. Engem innen nem robbant ki senki. Szerencsére nemsoká megérkezett Ikrem is, aki közben beadta a cuccait a ruhatárba. Egy kicsit pakolásztam én is cuccaim közt (Ami kellett, azt átraktam a kistáskámba), aztán Ikremre bíztam a helyünket és én is beadtam a cuccot a ruhatárba. Mire visszaértem, már nehezebben jutottam oda (Na jó, még menet közben elkanyarodtam a pulthoz is egy vodka-narancsért és egy ciderért), de ha Hooligans és első sor, akkor elég harcos típus tudok lenni. Mögénk meg bezsúfolódtak a MDC rajongók, egy kissrácot beküldtek mellénk az első sorba. Barbyt majdnem kiszorította, de csak a kordont támasztotta és mobilozott. Na, ettől fel tud menni a pumpa, de ezt majd később kifejtem másik blogon. Meg még mögöttünk két kiscsaj be akart kéredzkedni elénk MDC-re. Bocs, ez most nem jött össze :P Nehogy már aztán meg ne tudjak a helyemre visszajönni... És ha már MDC, mert ők kezdték a bulit: Nem is voltak rosszak élőben, a Torn (Natalie Imbruglia dala) feldolgozásuk kifejezetten tetszett (Főleg, mert az eredett is imádom). Na jó, meg még a többi is.
MDC után egy kicsit megint kilógtam a sorból (női szakasz és pult, előbbinél Trixiékkel találkoztam, utóbbinál Sovány Zsuzsival), majd nagy nehezen vissza az első sorba. A színpadon akkor már tartott a Joystix koncertje. Csak előbb még egy összeborulás a 3-4 sorban letáborozott Ági-Vivi-Lexi-Ida csapattal. Nem könnyű menet visszamászni, de ismertek... Szóval Joystix. Elég kellemes, pörgős, laza punkrockot tolnak, kifejezetten tetszett. És bár gőzöm se volt a dalokról, legalább a ritmust elkaptam és kicsit buliztam rá. Jól van na, tényleg utálom, ha valaki az első sorban denevérezik. Igaz, mellettem Dóri, Fanni és Mesi inkább Hoolira spóroltak az energiával.
Végül tíz tán néhány perccel megtörtént az, amire egész este vártunk: Megszólalt az Intro, elhúzódott a függöny és megjelent a színpadon először Endi, majd Zsolti és Tibi, végül pedig Csipa és kezdetét vette a Hooligánkdás. Szokásos nyitó hármassal: Mindörökké, Egyformán, Idegen. Az ébresztő elég hatásos volt, bár nem arra figyeltem, ki mit csinál, de amit láttam, körülöttem mindenütt nagy tombolás volt. Ébresztés után pedig a majdnemhogy szokásos forgatókönyv: Királylány, Küzdj, Van az úgy, Nem szól semmiről, Szárnyas lázadó, Éltem, voltam stb. Az Éltem voltam-nál jegyezném még meg Csipa legújabb átköltését, ugyanis "Csak épp életet cserélek" helyett "Csak épp végbelet cserélek"-et énekelt. Hát azon szakadtam. Játszom előtt nem maradt el a közönségénekeltetés, de ezúttal csatlakozott hozzánk még valaki. Méghozzá Tóth Andi, X Faktor győztes. A műsorban is duettként énekelte Csipával ezt a dalt, és most is. Bár a műsort nem néztem, de annyiból szimpi a csaj, hogy közülünk való. Mármint Hooligirl. De nem Andi volt az egyetlen vendég, színpadra lépett még egy dal, a Végső játék (Társasjáték album) erejéig Wolf Kati is. Vele kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, szerencse, hogy sötét harisnyában volt. Aki ott volt, annak nem kell magyarázzam. Na mindegy. De a buli egyik fénypontja mindenképpen az volt, mikor színpadra lépett a KFT zenekar. Ez persze okozott némi hangszercserés támadást, Zsolti leült egy akusztikus gitárral, Endi meg felállt egy csörgővel. Sőt, még vokálozott is. Elég érdekes volt így a Szex és KV, de jó volt nagyon. De nem csak ezt az gy dalt játszották el, hanem a KFT Elizabeth című dalát is. Amit egyébként szintén szeretek. Csipa előadásában meg még viccesebben jön ki a dal szövege. Ja meg amúgy sem maradt ki a Legyen valami, és a Nőben a boldogság, de sajnos a Várok rád igen. :S De a záró hármas ismét a szokásos volt. Illúzió (Hol van az a kurva?), Félember (Jégember) és Hotel Mámor (Mert akad, aki... tudjátok :D ). És még belefért egy közös fotó a közönséggel.
Koncert után összecuccoltunk (Még jó, hogy csak a kistáska, meg a pulcsim volt nálam) és elhúztunk oldalra a backstage kijárat közelébe Hooligánlesre. Gondoltam, előbb a fotózkodás, majd utána megyek inni és táncolni a többiekkel, de csak szomjas lettem, úgyhogy kanyar a pulthoz egy Strongbow-ért. Amíg a fiúkat vártuk, egymással kezdtünk fotózkodni. Illetve hát Répy fotózott minket. Ikremmel a kép most se maradhatott el, mint ahogy KisCukival se. Arra nem emlékszem, Gabival készült-e, de az tuti, hogy az első találkozáskor elmaradt képet most pótoltuk Katával. Meg ha már mellénk csapódott, akkor Ágival is csináltunk. A következő dolog még, ami bevillant, hogy Gerrivel köszöntünk egymásnak. Aztán meg az, de az már később volt, hogy Zsolti és Eszti kijönnek a backstageből. Eleinte óvatosan közelítettünk felé, nem akartuk rögtön letámadni őt. De aztán mégis sikerült elcsípnünk egy-egy fotóra. Na jó, meg egy ölelésre, mert az jár neki. Zsolti után észrevettük, hogy Tibi is előkerült, szóval úgy voltunk vele, ha már ott van, elcsípjük. De mintha ezúttal nem sok kedve lett volna fotózkodni. Legalábbis képen úgy tűnik. Na mindegy, nála amúgy se tudni, mire számítson az ember. Csipáról köztudott, hogy ilyenkor eltűnik (Ezért van az, hogy aki nagyon el akarja őt kapni, az megy Dirtyre és/vagy Kisamerikára), szóval már csak Endi volt hátra. Míg őt vártuk, szépen fogyott a cider, meg időnként ment a megőrülés, ha olyan dal szólt a rockdiscoban. Aztán végre kijött Endi is. Ikremmel csak ezt a pillanatot vártuk, rögtön el is kaptuk. Na jó, velünk jött Ági is. Mikor rajtam volt a sor, mondtam Ikremnek, úgy csinálja a képet, hogy látszódjon a felsőm is. Mondta Endi, hogy nem takarja ki. Hogy ezek után mi történt, az már kissé homály. Egyrészt a fáradtság, másrészt az elfogyasztott pia. De amúgy, nem, nem rúgtam be. Az utoljára Holidayen történt meg velem, ott meg minimál piától is be lehet. Na mindegy, lényeg az, hogy fotózkodás tán jött az ücsörgős-piálós móka, illetve egy-két dalnál felugrottam és csatlakoztam az Ági-Vivi-Lexi trióhoz. Akkor is éppen ott voltam, mikor megcsapta a fülemet az a dallam, amit egész este hiába vártam. A Várok rád. Mondanom se kell, mekkorát sikítottam, mikor meghallottam és a csajokkal eszement módon kezdtünk tombolni rá. Még Ikrem is csatlakozott, pedig ő ekkor már inkább csak fáradtan ücsörgött. Miután a dal lement, visszamentem Répyékhez pihenni. Innentől már én se nagyon ugráltam, mert kezdett kiütéssel győzni a fáradtság. Szóval inkább egy kupacban ücsörögtünk Répy, Gabi, Ikrem, KisCuki, Vali meg én. Egy asztallal odébb meg Ági, Vivi és Lexi. Fotóztunk, dumáltunk, hülyültünk, ittunk. Ja, meg egyszer még elkaptuk Ikremmel Endit, már csak azért is hogy rákérdezzünk nála a Novarock témára. Mondta, hogy ez most neki nem megy, de azt is, hogy mi azért menjünk. Megyünk is, hiszen helyette is ott kell legyünk. Meg nálam amúgy is a bakancslista kiemelt pontja.
Valamikor hajnal négy felé volt, mikor úgy döntöttünk, lassan megyünk. Ikrem egy kicsit korábban lelépett a társaságtól, vele búcsúzóul megígértük egymásnak, hogy dolgozunk tovább a 200 km dacára is az összeköltözésen. Utána Gabi és KisCuki is elindultak. Nem sokkal azután, hogy ők elmentek, én is búcsút vettem Ágiéktól, majd elmentem a ruhatárhoz kivenni a cuccaim. Közben szem elől tévesztettem Répyéket és azt hittem, már rég elmentek. Na, ettől úgy megzavarodtam, hogy kimentem és elindultam futva, hátha utolérem őket. Gabit és Nikit sikerült is utolérnem, de ők mondták, hogy Répyék még biztos odabent vannak, szóval futottam vissza. Végül meglettek és így öten (Kata, Kata barátnője, Répy, Vali és én) elindultunk a vonathoz. Még emlékeztem, merre kell menni gyalog a Kelenföldi pályaudvarig, bár néha azért a többek rákérdeztek, biztos jó irányba megyünk-e, de bíztam magamban. Azt a kb. két km-es sétát is végig beszélgettük-nevettük, bár magam részéről én most nem voltam olyan csacsogós, csak csendben mentem és néha röhögtem a storykon. Mikor odaértünk a buszmegállókhoz, Katáék elbúcsúztak tőlünk, mert nekik hamarabb ment a vonatuk és siettek. Aztán megnéztük, nekem van-e buszom vissza a Keletibe, de rá kellett jönnöm, hogy nincs. Ja hát igen, tavaly február óta nem jártam arra és mióta megvan a metró, gondolom én, kiiktatták a buszt. Na mindegy, akkor majd metrózok, ígyse-úgyse lehet hajnalban bliccelni. Még megvártuk, míg befut Vali busza, addig beszélgettünk, és miután ő elment, mi is bementünk az állomásra. Répy utánaérdeklődött, hogy megy-e a korábbi vonata, vagy kénytelen az IC-vel menni, de szerencséje volt, tudott menni a korábbival. És még lent az aluljáróban vizet is tudott szerezni, ami neki fontos az útra. Kikísértem őt a vonathoz (Már csak azért is, hogy nagyjából felmérjem a terepet, merre kell menni a metróhoz), még beszélgettünk, aztán Répy végül úgy döntött, felül. Megöleltük egymást, még megígértem, hogy üzenek neki, ha hazaértem, majd ő felült a vonatra, én meg elindultam megkeresni a metrót. Gyorsan megtaláltam, igaz, kicsit várni kellett rá, de legalább gyorsan átjutottam a Keletibe.
Annyira gyorsan, hogy még egy csomó időm volt vonatindulásig. Ha már ez van, bementem a váróba, melegedni kicsit. Mivel rajtam kívül senki nem volt ott, így fogtam magam és átöltöztem (Illetve csak a cicanadrágra visszavettem a farmert), levettem az ékszereket, meg lemostam a sminkem. Hámnegyed hat környékén előbújtam és lementem a Fornettihez, mert annál jobb reggeli a világon nem kell. De mire felértem, már bemondták vonatomat is, úgyhogy sietősre fogtam. Késni szerencsére nem késtünk, meg amúgy is, kb. a fél utat átaludtam. Háromnegyed kilenc körül értünk be Csabára. Vasárnap ez ilyenkor elég szívás abból a szempontból, hogy busz csak 9.20-kor van, az is távolság. Azaz még tíz perc séta hazáig. Na mindegy, buszindulásig ellófráltam az OBI-ban, mikor leszálltam Békésen, meg még benéztem Anyumhoz. De nem sokáig maradtam ott sem, mentem haza. Itthon meg se kávé, se kaja, csak egy zuhi és levágódtam az ágyra. Beszámolót meg csak kb. egy nappal később kezdtem el.
Na de hogy összefoglaljam az egész több, mint 24 órát, azt mondom, ismét kurvajó na volt. Az utazás, a hülyülés Ikremmel, a melókeresés, meg ugye maga a buli. Remélem nem hiába jártam köbe délelőtt a Westendet és hamarosan felköltözhetek a "nagy faluba". Vagy ha nem is a Westendben de máshol. Mindegy, dolgozom az ügyön.
És a képek:

"Reach up for the sunrise..."

Ikrem a csúszdán...

Én meg a hintán

MDC, az első előzenekar...


... és Joystix, a második

Zsolti

Csipa taps alulnézetből

Endi és Zsolti

Kivételesen jó kép Endiről

Csipa és Tóth Andi. Játszottak, mint a bohócok
Kép: Barba Negra Facebook

Tibi

Végső játék Wolf Katival

Paradicsom :/

Csipa...

És Tibivel

Ez lett a legjobb Zsoltiról.
Mondanám, hogy borítógyanús, de még meglátom

Mert velük Valentin napozni már hagyomány

Zsolti és Endi "lángokban"

És mosolyogva :)

Endi vokál, Szex és KV :D

Zsolti melyen arcot vág néha... :D

Hooligans, KFT és Elizabeth

Ők és mi <3
Fotó by Barba Negra Facebook

Ikremmel koncert után <3

A motoros modell és szöszi blogger

KisCuki

Blogger-Bika Hoolilányok

Két "Ördög" közt egy "Királylány".
Már ha valaki rám ragasztotta a tiara matt :P

Paparazzifotó by Répy

Zsoltival :)

Tibivel. Egyikünk se arra néz, amerre kéne...

Na jó, itt én...

Endi: "Nem fogom kitakarni" :D Nem is...

Outfit

Hajnalban dögfáradtan Répyvel <3

És egy búcsúfotó. Vali, én Répy. Bealvásgyanús

Legközelebbi tervek? Szinte biztos, hogy április 5-én, Club 202, Amaranthe, Engel, Santa Cruz koncert. De főleg a Santa Cruz miatt. Szurkoljatok, hogy összejöjjön, mert nem a megszokott beszámoló story lesz, az fix.