2015. február 25., szerda

Ismét Barbavalentin, ami egyúttal farsang is volt

Szilveszter után januárban megint egy kicsit a tanulásra koncentráltam, mert nyakamon voltak a vizsgák. Közben folyamatosan figyeltem az eseményeket Facebookon, hogy még időben elkezdjek tervezgetni. Ami azt illeti, mindjárt találtam is három jónak ígérkező bulit. Az első a lassan már hagyományos Valentin napi Hooligánkodás a Barba Negrában. Idén erősen gondolkoztam neki, hogy menjek-e, mert tervben volt még valahogy az év elején egy Holiday is, csak az januárban nem jött össze. Így végül maradt a Hooligans. Barby Ikertesóm, aki időközben BP-re költözött, felajánlotta, hogy megveszi az én jegyem is, mert mire megérkezett a pénzem, addigra konkrétan elfogyott. Mármint a jegy. Ja és a többi koncert: Az egyiket már tavaly kinéztem magamnak, mert már akkor tudtam, hogy május 19-én jön a Roxette Magyarországra. Igaz, mikor megláttam, hogy júniusban Ausztriába, a Novarockra jön a Mötley Crüe, az egészet újraterveztem. Igaz, már a tavaszt is, mikor megtudtam, hogy jön a Nr. 2. kedvenc finn bandám, a Santa Cruz (Persze csak a Reckless Love után a 2.), Szóval őket is látnom kell. Csak előbb még túlestem az írásbeli és gyakorlati vizsgán, aminek csak a gyakorlati része sikerült. Szóval Valentin napra már úgy ténylegesen rám fért a bulizás.
De ugorjunk is a buli napjára, február 14-re! Kb. hajnal egy óta ébren voltam, egyszerűen képtelen voltam tovább aludni. De tudtam, hogy kell még a pihenés, mert éjszaka úgysem lesz alvás, szóval úgy hajnal négyig ágyban maradtam. Utána viszont tényleg felkeltem, kávé, öltözés, majd Anyuval irány a munkahelyére. Ott lepakoltam és elszaladtam reggelért. Mire visszaértem, megéheztem, szóval amíg jött a buszom, addig megreggeliztem. Mivel elég hideg volt kint, csak fél hatkor mentem ki a buszhoz, mikor beállt. Elég gyorsan átértünk Csabára, aminek külön örültem, mert kb. húsz percem volt, mielőtt jött a vonatom. Az meg sose hátrány, ha nem kell futni, főleg most, hogy szét van bombázva a vasútállomás. Felmásztam a váróba, ahol mindenki a menetrend kijelzőre meredt, mert nem volt rajta kiírva a 6.17-es Ister EN, amivel nekem is mennem kellett volna. Megnéztem a biztonság kedvéért a nyomtatott menetrendet is, hátha azon írnak valamit, hogy esetleg nem közlekedik vagy hasonló. Aztán eszembe jutott, hogy neten meg kiírta, vagyis tuti jönnie kell. Még szerencse, hogy bemondtak rá öt perc késést. Háhh... Pont jókor, már é kint ácsorogtunk a peronon. De legalább behozta a késést, szóval olyan negyed hét körül vége elindultunk.
Pár perc késéssel, 8.50 után valahogy értünk be a Keletibe. Még mielőtt leszálltam, megláttam a peronon Ikremet, akivel megbeszéltük, hogy kijön elém. Próbáltam integetni neki, de nem vett észre. Még akkor sem, mikor leszálltam. Csak mikor rászóltam. De mindegy, a viszontlátás örömére jól megöleltük egymást (Most puszit is kapott, mert nem volt rajtam rúzs), aztán útnak indultunk. Először két vonaljegyet szereztem be szokás szerint (Általában gyalogolok, vagy bliccelek, de vész esetére kell az a kettő), aztán még némi reggelit a Fornettiben. Mikor ez is megvolt, irány gyalog és villamossal a Westend. Jó korán értünk oda, mert konkrétan még akkor valahogy nyitottak az üzletek. De nem baj, mert addig lecuccoltunk a kajáldák mellett megbújva és kényelmesen megreggeliztünk. Közben átbeszéltük, a "haditervet". Ugyanis ezt a napot úgy terveztem, hogy a délelőttöt és a kora délutánt felhasználom arra, hogy ha már Pesten járok, nézek valami melólehetőséget. Ruhaboltba eladónak meg elég egy középfokú végzettség, és kedvesség a vevők felé. Az meg megvan.
Reggeli után ismét felcuccoltunk, kézbe vettem az önéletrajzokat tartalmazó mappámat és irány a 2. emelet. Arra gondoltam, kezdjük ott a melóvadászatot és haladunk egyre lejjebb. Alaposan megnéztük minden üzlet kirakatát és ahol láttuk az "Eladót felveszünk" kiírást, oda bepróbálkoztam. Na jó, nem mindenhova, mert ahová tudtam, hogy kell némi hozzáértés, vagy gyakorlattal rendelkezőt keresnek, vagy részmunkaidőbe kell az ember, oda nem. Nem finnyáskodás, csak részmunkaidőben mint tudjuk, a fizu is annyi. Összesen kilenc helyre adtam be önéletrajzt, egyet meghagytam, hogy tudjunk fénymásoltatni. A két legszimpatikusabb egy papírbolt volt, meg az Intimissimi. Ne is kérdezzétek...
Mikor kifogytunk az önéletrajzokból, eljöttünk a Westendből. Megint villamosra szálltunk, de csak egy megállót, utána ismét lábbusz. Ugyanis Ikrem kitalálta, hogy sétáljunk egyet a Margitszigeten. Oké, én semmi rossznak nem vagyok az elrontója. Azért olyan nagyon nem kószáltunk el, amint tudtunk, leültünk egy padra a futópályánál, ott ültünk, beszélgettünk, nevettünk. Na jó, nem a futóbolondokon, hanem magunkon, mert mi is bolondok vagyunk. "Nm futó, de bolond." Mikor eluntuk, felálltunk és kerestünk egy játszóteret. Mivel Ikrem kitalálta, hogy csináljak róla egy képet a csúszda alján. Oké... Én se maradtam ki a mókából, csak én a hintát vettem célba. Miután kicsit szabadon eresztettük a bennünk élő gyerekeket, ismét sétába kezdtünk, a cél ezúttal Ikrem jelenlegi otthona volt. De tervezzük az összeköltözést és akkor az lenne a mi Éjjel-Nappal Budapestünk. Jó volt egy kicsit pihentetni a vállamat és a lábamat, míg Barby összekészült. Ja meg ugye megkaptam a jegyemet. Közben Répy is üzent, hogy úton van, és kb. negyed ötre ér az Alleeba. Visszaírtunk neki, hogy majd keressen minket a másodikon a kajáldás résznél. Még Barby pendrive-ra mentett egy képet, aztán minden készen állt és útnak indultunk.
Némi séta és vilizés után fél négy és háromnegyed négy közt valahogy értünk az Alleeba. Itt is azzal kezdtük, hogy körbementünk, hátha találunk itt is valami "Eladót felveszünk" kiírást. Igaz, az önéletrajzaim már elfogytak, de felírtam néhány email címet, hogy oda elküldöm őket. Mikor ez megvolt, helyet vadásztunk a kajálda részlegen és felváltva elmentünk kajáért. Először én mentem a Csibefalóhoz, egy csirke grilltálért (Kinézetre, árra és ízre is kb. olyan volt, mint amit a Csaba Centerben szoktam enni, ha ott kajálok), Ikrem meg asszem a Főzelékfalót látogatta meg. Korai vacsi közben megérkezett Répy is és miután megkajáltunk, irány átöltözni. A farmert lecseréltem fekete fodros miniszoknyára, a visszafogott napközbeni sminkemet (Melókereséshez kellett, hogy a lehető legjobban nézzek ki) meg a szokásos vadabbra. Ja és tupír meg a tiara. Még egy picit Répy haján is igazítottam (Nyugi, őt nem tupíroztam be, csak picit átfésültem, meg belakkoztam), aztán irány a Baba Negra.
Mivel siettünk, az Alleetól még egy megállót villamossal mentünk, utána sétáltunk a Barbáig. (Egyedül mindig gyalog megyek). Kb. 10 perc alatt odaértünk, de így se mi voltunk az elsők. Ha jól emlékszem, már akkor ott volt Gabi és KisCuki, szóval melléjük beálltunk. Rádőltem a kordonra és elmerengtem. Amiből az riasztott fel, hogy valaki a seggemre csapott. Legalábbis én úgy emlékszem. Hátranéztem, hogy ki lehetett az és elsőre kicsit meglepődtem, Ugyanis az a valaki Varga Kata volt. Igen, ő az, akit a Syma Nagykoncertől szóló beszámolómban már említettem, ő a "motoros modell". Az első meglepetés után megöleltük egymást, aztán Kata elment. Vagy nem teljesen így volt? Mindegy, ennek egy része törlődött, de az tuti, hogy Kata még elment valahová. De közben gyűltünk a kordon elé. Megérkezett a Fanni-Dóri-Mesi hármas, Alexa, Vali, meg még jó néhányan, nem figyeltem annyira. Mivel megint a recepciónál parkoltattak minket, nem kis bosszúságot okozott, hogy valaki állandóan autóval akart kimenni a kordonon kívül, vagy bemenni oda. Igazán megoldhatták volna, hogy legyen egy külön kocsibejáró, vagy ilyesmi. Közben megiszogattuk, ami nálunk volt, nehogy ezzel is nyűg legyen és úgy hét óra felé előkészítettük a jegyeket. Ekkor ismét borult egy kicsit a felállás, mert kettéosztottak minket. Akinek rendes jegye volt, azt balra terelték, akinek meg netről kinyomtatott, azt jobbra, ahol csatasorba állítottak egy laptopot. Este nyolc környékén aztán vége elhúzták a kordont és indult a futás, ahogy a lábunk bírta. Most rajtam volt a sor, hogy csináljam a helyet Ikremnek is, szóval, kifutottam lelkem a bejáratig. Ahogy beléptem, most fura módon nem osztottak karszalagot, így szabad utam volt tovább egészen a színpadig.
A színpadnál szerencsém volt, mert találtam egy kis szabad rést Zsolti oldalon az első sorban, így villámként bevágódtam oda. Engem innen nem robbant ki senki. Szerencsére nemsoká megérkezett Ikrem is, aki közben beadta a cuccait a ruhatárba. Egy kicsit pakolásztam én is cuccaim közt (Ami kellett, azt átraktam a kistáskámba), aztán Ikremre bíztam a helyünket és én is beadtam a cuccot a ruhatárba. Mire visszaértem, már nehezebben jutottam oda (Na jó, még menet közben elkanyarodtam a pulthoz is egy vodka-narancsért és egy ciderért), de ha Hooligans és első sor, akkor elég harcos típus tudok lenni. Mögénk meg bezsúfolódtak a MDC rajongók, egy kissrácot beküldtek mellénk az első sorba. Barbyt majdnem kiszorította, de csak a kordont támasztotta és mobilozott. Na, ettől fel tud menni a pumpa, de ezt majd később kifejtem másik blogon. Meg még mögöttünk két kiscsaj be akart kéredzkedni elénk MDC-re. Bocs, ez most nem jött össze :P Nehogy már aztán meg ne tudjak a helyemre visszajönni... És ha már MDC, mert ők kezdték a bulit: Nem is voltak rosszak élőben, a Torn (Natalie Imbruglia dala) feldolgozásuk kifejezetten tetszett (Főleg, mert az eredett is imádom). Na jó, meg még a többi is.
MDC után egy kicsit megint kilógtam a sorból (női szakasz és pult, előbbinél Trixiékkel találkoztam, utóbbinál Sovány Zsuzsival), majd nagy nehezen vissza az első sorba. A színpadon akkor már tartott a Joystix koncertje. Csak előbb még egy összeborulás a 3-4 sorban letáborozott Ági-Vivi-Lexi-Ida csapattal. Nem könnyű menet visszamászni, de ismertek... Szóval Joystix. Elég kellemes, pörgős, laza punkrockot tolnak, kifejezetten tetszett. És bár gőzöm se volt a dalokról, legalább a ritmust elkaptam és kicsit buliztam rá. Jól van na, tényleg utálom, ha valaki az első sorban denevérezik. Igaz, mellettem Dóri, Fanni és Mesi inkább Hoolira spóroltak az energiával.
Végül tíz tán néhány perccel megtörtént az, amire egész este vártunk: Megszólalt az Intro, elhúzódott a függöny és megjelent a színpadon először Endi, majd Zsolti és Tibi, végül pedig Csipa és kezdetét vette a Hooligánkdás. Szokásos nyitó hármassal: Mindörökké, Egyformán, Idegen. Az ébresztő elég hatásos volt, bár nem arra figyeltem, ki mit csinál, de amit láttam, körülöttem mindenütt nagy tombolás volt. Ébresztés után pedig a majdnemhogy szokásos forgatókönyv: Királylány, Küzdj, Van az úgy, Nem szól semmiről, Szárnyas lázadó, Éltem, voltam stb. Az Éltem voltam-nál jegyezném még meg Csipa legújabb átköltését, ugyanis "Csak épp életet cserélek" helyett "Csak épp végbelet cserélek"-et énekelt. Hát azon szakadtam. Játszom előtt nem maradt el a közönségénekeltetés, de ezúttal csatlakozott hozzánk még valaki. Méghozzá Tóth Andi, X Faktor győztes. A műsorban is duettként énekelte Csipával ezt a dalt, és most is. Bár a műsort nem néztem, de annyiból szimpi a csaj, hogy közülünk való. Mármint Hooligirl. De nem Andi volt az egyetlen vendég, színpadra lépett még egy dal, a Végső játék (Társasjáték album) erejéig Wolf Kati is. Vele kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, szerencse, hogy sötét harisnyában volt. Aki ott volt, annak nem kell magyarázzam. Na mindegy. De a buli egyik fénypontja mindenképpen az volt, mikor színpadra lépett a KFT zenekar. Ez persze okozott némi hangszercserés támadást, Zsolti leült egy akusztikus gitárral, Endi meg felállt egy csörgővel. Sőt, még vokálozott is. Elég érdekes volt így a Szex és KV, de jó volt nagyon. De nem csak ezt az gy dalt játszották el, hanem a KFT Elizabeth című dalát is. Amit egyébként szintén szeretek. Csipa előadásában meg még viccesebben jön ki a dal szövege. Ja meg amúgy sem maradt ki a Legyen valami, és a Nőben a boldogság, de sajnos a Várok rád igen. :S De a záró hármas ismét a szokásos volt. Illúzió (Hol van az a kurva?), Félember (Jégember) és Hotel Mámor (Mert akad, aki... tudjátok :D ). És még belefért egy közös fotó a közönséggel.
Koncert után összecuccoltunk (Még jó, hogy csak a kistáska, meg a pulcsim volt nálam) és elhúztunk oldalra a backstage kijárat közelébe Hooligánlesre. Gondoltam, előbb a fotózkodás, majd utána megyek inni és táncolni a többiekkel, de csak szomjas lettem, úgyhogy kanyar a pulthoz egy Strongbow-ért. Amíg a fiúkat vártuk, egymással kezdtünk fotózkodni. Illetve hát Répy fotózott minket. Ikremmel a kép most se maradhatott el, mint ahogy KisCukival se. Arra nem emlékszem, Gabival készült-e, de az tuti, hogy az első találkozáskor elmaradt képet most pótoltuk Katával. Meg ha már mellénk csapódott, akkor Ágival is csináltunk. A következő dolog még, ami bevillant, hogy Gerrivel köszöntünk egymásnak. Aztán meg az, de az már később volt, hogy Zsolti és Eszti kijönnek a backstageből. Eleinte óvatosan közelítettünk felé, nem akartuk rögtön letámadni őt. De aztán mégis sikerült elcsípnünk egy-egy fotóra. Na jó, meg egy ölelésre, mert az jár neki. Zsolti után észrevettük, hogy Tibi is előkerült, szóval úgy voltunk vele, ha már ott van, elcsípjük. De mintha ezúttal nem sok kedve lett volna fotózkodni. Legalábbis képen úgy tűnik. Na mindegy, nála amúgy se tudni, mire számítson az ember. Csipáról köztudott, hogy ilyenkor eltűnik (Ezért van az, hogy aki nagyon el akarja őt kapni, az megy Dirtyre és/vagy Kisamerikára), szóval már csak Endi volt hátra. Míg őt vártuk, szépen fogyott a cider, meg időnként ment a megőrülés, ha olyan dal szólt a rockdiscoban. Aztán végre kijött Endi is. Ikremmel csak ezt a pillanatot vártuk, rögtön el is kaptuk. Na jó, velünk jött Ági is. Mikor rajtam volt a sor, mondtam Ikremnek, úgy csinálja a képet, hogy látszódjon a felsőm is. Mondta Endi, hogy nem takarja ki. Hogy ezek után mi történt, az már kissé homály. Egyrészt a fáradtság, másrészt az elfogyasztott pia. De amúgy, nem, nem rúgtam be. Az utoljára Holidayen történt meg velem, ott meg minimál piától is be lehet. Na mindegy, lényeg az, hogy fotózkodás tán jött az ücsörgős-piálós móka, illetve egy-két dalnál felugrottam és csatlakoztam az Ági-Vivi-Lexi trióhoz. Akkor is éppen ott voltam, mikor megcsapta a fülemet az a dallam, amit egész este hiába vártam. A Várok rád. Mondanom se kell, mekkorát sikítottam, mikor meghallottam és a csajokkal eszement módon kezdtünk tombolni rá. Még Ikrem is csatlakozott, pedig ő ekkor már inkább csak fáradtan ücsörgött. Miután a dal lement, visszamentem Répyékhez pihenni. Innentől már én se nagyon ugráltam, mert kezdett kiütéssel győzni a fáradtság. Szóval inkább egy kupacban ücsörögtünk Répy, Gabi, Ikrem, KisCuki, Vali meg én. Egy asztallal odébb meg Ági, Vivi és Lexi. Fotóztunk, dumáltunk, hülyültünk, ittunk. Ja, meg egyszer még elkaptuk Ikremmel Endit, már csak azért is hogy rákérdezzünk nála a Novarock témára. Mondta, hogy ez most neki nem megy, de azt is, hogy mi azért menjünk. Megyünk is, hiszen helyette is ott kell legyünk. Meg nálam amúgy is a bakancslista kiemelt pontja.
Valamikor hajnal négy felé volt, mikor úgy döntöttünk, lassan megyünk. Ikrem egy kicsit korábban lelépett a társaságtól, vele búcsúzóul megígértük egymásnak, hogy dolgozunk tovább a 200 km dacára is az összeköltözésen. Utána Gabi és KisCuki is elindultak. Nem sokkal azután, hogy ők elmentek, én is búcsút vettem Ágiéktól, majd elmentem a ruhatárhoz kivenni a cuccaim. Közben szem elől tévesztettem Répyéket és azt hittem, már rég elmentek. Na, ettől úgy megzavarodtam, hogy kimentem és elindultam futva, hátha utolérem őket. Gabit és Nikit sikerült is utolérnem, de ők mondták, hogy Répyék még biztos odabent vannak, szóval futottam vissza. Végül meglettek és így öten (Kata, Kata barátnője, Répy, Vali és én) elindultunk a vonathoz. Még emlékeztem, merre kell menni gyalog a Kelenföldi pályaudvarig, bár néha azért a többek rákérdeztek, biztos jó irányba megyünk-e, de bíztam magamban. Azt a kb. két km-es sétát is végig beszélgettük-nevettük, bár magam részéről én most nem voltam olyan csacsogós, csak csendben mentem és néha röhögtem a storykon. Mikor odaértünk a buszmegállókhoz, Katáék elbúcsúztak tőlünk, mert nekik hamarabb ment a vonatuk és siettek. Aztán megnéztük, nekem van-e buszom vissza a Keletibe, de rá kellett jönnöm, hogy nincs. Ja hát igen, tavaly február óta nem jártam arra és mióta megvan a metró, gondolom én, kiiktatták a buszt. Na mindegy, akkor majd metrózok, ígyse-úgyse lehet hajnalban bliccelni. Még megvártuk, míg befut Vali busza, addig beszélgettünk, és miután ő elment, mi is bementünk az állomásra. Répy utánaérdeklődött, hogy megy-e a korábbi vonata, vagy kénytelen az IC-vel menni, de szerencséje volt, tudott menni a korábbival. És még lent az aluljáróban vizet is tudott szerezni, ami neki fontos az útra. Kikísértem őt a vonathoz (Már csak azért is, hogy nagyjából felmérjem a terepet, merre kell menni a metróhoz), még beszélgettünk, aztán Répy végül úgy döntött, felül. Megöleltük egymást, még megígértem, hogy üzenek neki, ha hazaértem, majd ő felült a vonatra, én meg elindultam megkeresni a metrót. Gyorsan megtaláltam, igaz, kicsit várni kellett rá, de legalább gyorsan átjutottam a Keletibe.
Annyira gyorsan, hogy még egy csomó időm volt vonatindulásig. Ha már ez van, bementem a váróba, melegedni kicsit. Mivel rajtam kívül senki nem volt ott, így fogtam magam és átöltöztem (Illetve csak a cicanadrágra visszavettem a farmert), levettem az ékszereket, meg lemostam a sminkem. Hámnegyed hat környékén előbújtam és lementem a Fornettihez, mert annál jobb reggeli a világon nem kell. De mire felértem, már bemondták vonatomat is, úgyhogy sietősre fogtam. Késni szerencsére nem késtünk, meg amúgy is, kb. a fél utat átaludtam. Háromnegyed kilenc körül értünk be Csabára. Vasárnap ez ilyenkor elég szívás abból a szempontból, hogy busz csak 9.20-kor van, az is távolság. Azaz még tíz perc séta hazáig. Na mindegy, buszindulásig ellófráltam az OBI-ban, mikor leszálltam Békésen, meg még benéztem Anyumhoz. De nem sokáig maradtam ott sem, mentem haza. Itthon meg se kávé, se kaja, csak egy zuhi és levágódtam az ágyra. Beszámolót meg csak kb. egy nappal később kezdtem el.
Na de hogy összefoglaljam az egész több, mint 24 órát, azt mondom, ismét kurvajó na volt. Az utazás, a hülyülés Ikremmel, a melókeresés, meg ugye maga a buli. Remélem nem hiába jártam köbe délelőtt a Westendet és hamarosan felköltözhetek a "nagy faluba". Vagy ha nem is a Westendben de máshol. Mindegy, dolgozom az ügyön.
És a képek:

"Reach up for the sunrise..."

Ikrem a csúszdán...

Én meg a hintán

MDC, az első előzenekar...


... és Joystix, a második

Zsolti

Csipa taps alulnézetből

Endi és Zsolti

Kivételesen jó kép Endiről

Csipa és Tóth Andi. Játszottak, mint a bohócok
Kép: Barba Negra Facebook

Tibi

Végső játék Wolf Katival

Paradicsom :/

Csipa...

És Tibivel

Ez lett a legjobb Zsoltiról.
Mondanám, hogy borítógyanús, de még meglátom

Mert velük Valentin napozni már hagyomány

Zsolti és Endi "lángokban"

És mosolyogva :)

Endi vokál, Szex és KV :D

Zsolti melyen arcot vág néha... :D

Hooligans, KFT és Elizabeth

Ők és mi <3
Fotó by Barba Negra Facebook

Ikremmel koncert után <3

A motoros modell és szöszi blogger

KisCuki

Blogger-Bika Hoolilányok

Két "Ördög" közt egy "Királylány".
Már ha valaki rám ragasztotta a tiara matt :P

Paparazzifotó by Répy

Zsoltival :)

Tibivel. Egyikünk se arra néz, amerre kéne...

Na jó, itt én...

Endi: "Nem fogom kitakarni" :D Nem is...

Outfit

Hajnalban dögfáradtan Répyvel <3

És egy búcsúfotó. Vali, én Répy. Bealvásgyanús

Legközelebbi tervek? Szinte biztos, hogy április 5-én, Club 202, Amaranthe, Engel, Santa Cruz koncert. De főleg a Santa Cruz miatt. Szurkoljatok, hogy összejöjjön, mert nem a megszokott beszámoló story lesz, az fix.