Végre eljött a nagy nap. Már hajnalban fent voltam és előtte se sokat aludtam. Kávé, reggeli, bepakolás, újabb kávé, készülődés és tízre a buszállomáson voltam. Távolsági busz lévén, kb. 20 perc alatt Csabán voltam. Még a vasútállomáson szereztem egy ásványvizet és egy energiaitalt, aztán bent ücsörögtem a váróban. Negyed tizenkettő körül valahogy ment a vonatom. Az úton nagyrészt keresztrejtvényt fejtettem, ja meg magamra operáltam az ékszergyűjteményem. De tudjátok: Egy karkötő nem karkötő, sok karkötő, karkötő.
13.50 környékén, valahogy értem be a Keletibe. Mivel tudtam, hogy nem vár senki, miután leugrottam a vonatról, nekiindultam a városnak gyalog. Ha már egyszer ráértem. A délutáni program egyébként egy jó kis séta volt, megfejelve egy késői ebéddel vagy inkább korai vacsorával. Mekis kaja, mert ivás előtt az a legjobb. Kivéve, ha a totál berúgásra mész, mert akkor ne egyél semmit. A csavargás után fáradtan ültem le az Allee második emeletén egy kanapéra, ott pihentem ki a sétát. Aztán olyan fél öt és öt közt valahogy irány a mosdó, átöltözni. Bár szerettem volna miniszoknyát felvenni, az időjárás miatt inkább maradtam a cicanadrágnál, hozzá egy Jack Daniel's-es felső, meg a lapos csizmám. Utána jöhetett a smink és a haj. A tupírozást megint sikerült elcseszni, főleg, mikor a tiarát is beletettem, de végeredményében egész jó lett. Mikor kész voltam, még elnyomtam néhány selfie-t és útnak indultam.
Szerencsém volt, mert a villamosmegálló pont a Club 202-vel szemben van, úgyhogy csak a zebrán kellett átmenni. A bejárat előtt már egy jó kis csapat gyűlt össze, szinte kivétel nélkül feketében. Beálltam a tömegbe és beszélgetésbe elegyedtem két lánnyal meg egy fiúval, akik igazából Amaranthe koncertre jöttek. Kezdtem megint fehér hollónak érezni magam (Alapjáraton az vagyok, minden sorból kilógok), hogy "én csak a Santa Cruz miatt jöttem" de azért elvoltunk. Megkínáltak csokival is, karamellás Milka volt, egy-két kockát elfogadtam, de többet már nem bírtam enni. Közben megiszogattam az ásványvizemet és az energiaitalomat. Utóbbit főleg, mert hosszú éjszaka várt rám. Fél hét körül valahogy kinyílt a kapu és felengedtek minket a lépcsőn a bejáratig. Illetve kettéválasztottak minket. Akinek "rendes" jegye volt, mint pl. én is, az maradt a lépcsőn, akinek vouchere (netről kinyomtatott jegy) volt, vagy helyszínen vett, azokat a lépcső melletti bejárathoz terelték. És ha már magasan voltam, figyeltem, hátha a tömegben észreveszem Idáékat. Ám sajna nem láttam őket, szóval úgy voltam vele, hogy majd csak odacsapódom valakikhez.
Ha nem is pontosan, de este hétkor végre nyílt a bejárat és egyesével engedtek át minket. Miután lebélyegezték a csuklómat, még csekkolták a táskámat, hogy tiltott dolgok vannak-e benne. Reménykedtem, hogy a hajlakk miatt nem kukacoskodnak, de szerencsére tovább engedtek. Nagyon nem futottam előre, de még így is sikerült becsúsznom az első sorba. És ha már ott voltam, berendezkedtem. A nagy táskát letettem a lábam elé, a kabátomat pedig a színpad elejére. Ez az egyik előnye annak, ha nincs kordon. A másik meg a pacsizás lehetősége. Bár van egy kis hátránya is, például az, hogy ha magas a színpad, nem sokat látni a dobosból. Jelen esetben Tazből. De nem baj, első sor és kész. Gyorsan lőttem egy képet a színpadról, aztán amíg lazán álltak, kerültem egyet a pulthoz. Miután visszatértem egy Somersbyvel a kezemben, már úgy voltam vele, hogy sehova a jó helyről. Még egyszer körbenéztem, hátha megtalálom valahol Idáékat, ám pont ekkor láttam meg Boxiet, akivel azon a bizonyos KISS Forever Band-Holiday Crüe bulin találkoztam először. Ezúttal bandája, a Sniffyction két másik tagjával, Emmával és Borival volt. A találkozás örömére az tuti, hogy koccintottunk egyet aztán már türelmetlenül vártuk a kezdést.
Este nyolc után végre elsötétült a színpad és felcsendült egy ismerős dallam. Méghozzá a We Are The Ones To Fall introja. A következő pillanatban pedig már megjelent a színpadon Archie, Johnny és Middy. És Taz, de őt pont nem láttam. Az ütős kezdés még jobb folytatást ígért, méghozzá a pörgős dalokból, úgy mint Velvet Rope, My Remedy, Let Them Burn, 6(66) Feet Under, a talán legismertebb Wasted & Wounded és zárásként az Aiming High. Összesen hét dal, de amennyire láttam, a srácok felrobbantották a helyet. Legalábbis én őrültként tomboltam a dalaikra, éppen csak szusszanásként vettem kézbe a fényképezőgépet. A képek minőségéért bocsi, de nem vagyok koncertfotós. Mondjuk mellettem egy srácnak szerintem kicsit megnehezítettem a dolgát, mikor fotózni próbált, de ezért meg nem kérek elnézést. Első sorba azért áll az ember, hogy tomboljon. És persze nem maradt el itt sem Archie selfie-je a közönséggel. Néztem a Facebook oldalukon a képet, de pont nem látszódom rajta. Na mindegy.
Ahogy a srácok lementek a színpadról, összeszedtem a cuccomat, mert a másik két fellépő már annyira nem érdekelt. Közben Boxie felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk. Az első utunk a pulthoz vezetett, csak ezúttal inkább Jack-kólát ittam. Különben is, kellett, hogy folyékonyabban beszéljek angolul. Aztán kiültünk a kerthelyiségbe, rágyújtani. Közben a csajok elmesélték, hogy tavaly Londonban már volt szerencséjük a Santa Cruzhoz, és mondhatni, összebarátkoztak velük. És nem sokkal később kicsalogatták Archiet. Miközben elbeszélgetett a csajokkal, én is felbátorodtam és átadtam neki a késő szülinapi és húsvéti ajándékát, egy kis zöld plüssnyuszit. Mosolyogva köszönte meg és mondta, hogy nagyon cuki (mármint a nyuszi). Ja és nem maradhatott el a közös kép sem. És a végén még egy ölelés.
Még egy darabig kint időztünk, aztán bementünk. A színpadon akkor már a második előzenekar, az Engel zenélt. Ha valaki nem ismerné, ők egy svéd metálbanda, de hogy őszinte legyek, nem igazán tetszett a zenéjük, nekem túl sötét. Inkább az ivás mellett döntöttünk. A pultnál pedig végre találkoztunk Idával és Adrival. Az ölelés természetesen járt nekik. És innentől, bevallom, már egy kicsit homályosak a dolgok. Az tuti, hogy hátul, a bejárat melletti kanapén letáboroztunk, és onnan csak rágyújtani mentünk ki. Egy ilyen alkalommal láttam meg kint Zsoltit. Igen, Késmárki Zsoltiról van szó, minden Hooligán Zsoltijáról. Vele volt a menyasszonya, Eszti is. Köszöntem nekik, de utána már inkább a lányokra koncentráltam. Nagyjából elmeséltem, mi az, amit tudni érdemes rólam. Közben csatlakozott hozzánk még két srác, akik bent is velünk maradtak. Ekkor már kezdtem megérezni a Somersby hatását, mert megölelgettem mindenkit. Ja és mert közben már tartott az Amaranthe koncertje, egy képet azért róluk is csináltam. Onnan hátulról persze nem a legjobb, de annyi baj legyen. Őszinte leszek: Nekem a banda kiállásban-zenében, totálisan olyan "Nightwish-ízű". Amivel amúgy nem is lenne baj, mert a Nightwisht szeretem (csak hangulat kell hozzá), de belőlük csak egy van. Ha értitek, mire gondolok. Egyébként tényleg nem rossz. Aztán észrevettem kint a"bazár" mellett Johnnyt, ahogy rajongókkal fotózkodik. Kaptam az alkalmon és én is odamentem hozzá. A kép után pedig ő is kapott egy ölelést. Ja és még ott valahogy találkoztam a Santa Cruz Hungary oldal adminjaival is. Felismertek, mert már többször kommenteltem az oldalukon. Meséltem róla nekik is, hogy koncerthajhász blogger vagyok és hogy ennek a koncertnek az élményeiből is írok beszámolót. Nos, remélem, tetszik. Nem sokkal később előbújt Taz és Middy is, akiket szintén nem hagyhattam ki a közös képből és az ölelésből. Bár Taz mellett pipiskednem kellett, mert konkrétan a válláig érek. Pedig elvileg én sem vagyok alacsony. A képek után meg, mert időközben éjfél elmúlt (ébredj fel! - bocs, ezt nem bírtam kihagyni) és véget ért az Amaranthe koncert, rockdisco kezdődött. Arra már belelkesültünk, még Boxie is, aki előtte a kanapén ücsörgött inkább. Olyanokat ugráltunk ott hátul, hogy még egy fotós is odajött. Közben persze fogyott a sör meg részemről a Somersby.
A kis csapatból elsőnek Boxie és Bori léptek le, éjjel egy és kettő között valahogy. Természetesen a búcsúölelés is kijárt nekik. Emma és a két srác még maradt, bár ekkor már nem igazán ugráltunk, inkább a kanapén ücsörögtünk. Aztán éjjel kettő-fél három környékén mi is leléptünk. Futottunk egy sort a buszhoz, aztán levágódtunk a hátuljában. A srácok leszálltak az Astoriánál, Emma és én pedig tovább mentünk. Még a Blahán átszálltunk villamospótlóra, utána az Oktogonig együtt mentünk. Én ott leszálltam és bementem a Mekibe, megejteni egy korai reggelit. Ott pedig megint találkoztam egy ismerőssel, méghozzá Margittal, akit Hooligans koncertekről ismerek. Most viszont a Rocktogonban volt Dirty Dance-en. Csatlakoztam hozzá, és amíg ott volt, megbeszélgettük az élményeinket. Miután megkajáltam, elmentem átöltözni (felvettem a farmerom) és lemostam a sminkemet, majd gyalogosan útnak indultam. Az egyik buszmegállóban aztán minő meglepetés, ismét ismerősbe futottam, méghozzá Vivibe. Ő is Dirty Dance-en volt. Pár szót váltottunk, aztán jött a busza. Én meg sétáltam tovább, vissza a Blaháig. Ott megint buszra szálltam a Keletiig (nappal még okés az az útvonal gyalog, de hajnalban, sötétben nem mernék ott végiggyalogolni egyedül). Persze marha korán értem a Keletibe, a vonatomnak még se híre, se hamva. Úgyhogy kb. ott kóvályogtam, hogy ne aludjak be, vagy ha fáztam, beültem a váróba. Fél hat körül már beállt a vonatom, úgyhogy inkább kimentem és felültem. Szokásos időben, 6.10-kor indult. Az út felét meg ismét átaludtam.
A reggeli első vonat átka, hogy busz hazafelé csak több, mint fél óra múlva van. Na mindegy, legalább volt időm Csabán kávézni. És ha már busz: természetesen távolság, úgyhogy még gyalogolhattam egy sort hazáig. Itthon pedig amint géphez jutottam, kiírtam Facebookra, hogy hazaértem, aztán inkább lefeküdtem aludni. Úgy látszik, öregszem, nem bírok már csövezés után ébren maradni. :D
Azt kell mondjam, hihetetlen jó bulinak voltam a részese. Ismét valami új a koncertlistámon és a blog történetében. Már az is élményszámba megy, hogy egyáltalán az egyik kedvenc finn bandám Budapestre jött, és az, hogy 45 perc alatt oltári bulit csináltak, még rátesz egy lapáttal. Remélem, hamarosan visszatérnek hozzánk, de akkor már egy rendes másfél-két órás bulival. Vagy ők jöjjenek, vagy a Reckless Love. De leginkább együtt a két banda. :D
Nem sok képet csináltam, mert le volt nyekkenve az elem, de azért lettek.
Útközben
Adtam az egészséges táplálkozásnak (egy büdös nagy pofont :P)
Teljes harci díszemben
Közelről
Míg odaértem, szétbaszódott a hajam. Nem baj, a hajlakk összetartotta :P
Ja és #Somersby
A színpad
Johnny
Archie
Archie közeli
Middy
Itt már végre jobban látszik
Taz. Örüljek, hogy róla ilyen is sikerült :P
Akartam egy olyat, amin mind a négyen ott vannak.
Ez lett belőle :P
Johnny ismét.
Előtte álltam, szóval róla lettek a legjobb koncert közbeni képeim :D
És ismét Archie :P
A közös kép Archieval, avagy két mosolygós szöszi :D
És ha már ők voltak a fő fellépők, egy képet róluk is készítettem.
Amaranthe
Johnnyval. A rúzs hiányáról nem nyilatkozom :D
Taz. Hozzá pipiskednem kellett :D
És Middy
A Sniffyction háromnegyedével :)
Hogy legközelebb mi lesz? Nagy valószínűséggel majd csak júniusban, Csabán a Sörfeszten láthattok viszont. Bár ha már találkoztam velük, jó lenne egy Sniffyction koncert is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése