2015. június 18., csütörtök

Hagyományos Sörfesztivál

Az őrületes húsvéti Santa Cruz buli után fix tervem a már hagyományos nyárindítónak számító békéscsabai Sörfesztivál volt. Igaz, még gondolkoztam a május 15-i körösladányi buliban is, hiszen előtte két nappal volt a szülinapom, de az végül meghiúsult a fizetős pótvizsga miatt. A vizsga egyébként sikerült és a bizonyítványom is megvan. És mert a gépem töltője ismét meghalt, azt is szereztem egy újat. Így már semmi akadálya nem volt egy jó kis bulizásnak.
A nagy napon, június 11-én, az eddigiektől eltérően nem keltem túl korán, olyan nyolc óra körül. Így is belefért minden a szokásos kávétól a körömlakkozásig. Mivel dögmeleg volt, így egy egyszerű fekete pántos top és a kockás miniszoknyám mellett döntöttem, hozzá a fehér sarum. Háromnegyed egykor kimentem a buszhoz és irány a második városom, Békéscsaba. A vasútállomáson szálltam le ezúttal, mert meg volt beszélve egy találkozóm. Háromnegyed kettőkor vége befutott az IC Pestről és ahogy arra számítottam, a leszállók közt ott volt Répy. Jó sokat utazott és igazából csak azért, mert a MÁV a Sörfeszt idejére csinált egy akciót, hogy aki Békéscsabára utazik vonattal, annak 50% kedvezményt adnak. De lényeg az, hogy mikor leszállt a vonatról, rögtön megöleltük és megpusziltuk egymást.
A viszontlátás öröme után elindultunk, mert még hosszú gyalogtúra várt ránk. A vasútállomáson a hőség miatt egy nő ásványvizet osztogatott. Még én is kaptam egyet. Ennek külön örültünk, mert legalább nem kellett venni. Séta közben Répy néha előkapta a telefonját és fotózott, ha már világot lát. Például a Csaba Centert is. Bár nagyrészt árnyékban sétáltunk (hála annak, hogy az Andrássy út tele van fákkal), azért megkönnyebbültünk, mikor odaértünk a Hajvágás Expresszbe. Ugyanis kb. egy héttel korábban bejelentkeztem hozzájuk egy nagygenerálra. Már csak azért is jó volt, mert itt valamennyire ment a klíma és egy kicsit rápihenhettünk a következő gyalogtúrára, ki a csarnokhoz. Direkt kettőre volt az időpontom, hogy még időben végezzünk, ám a festés kicsit elhúzódott. Máskor emiatt nem aggódtam volna, de most ugye ott volt a megbeszélt program. Közben Répy visszament a Centerbe, én pedig mondtam neki, hogy ha végzek, én is oda megyek. Festés után még vágattam is a hajamból (fazon maradt, csak a hosszából kicsit) és a végén Viki (fodrász) még fel is tupírozta.
Mikor kész lett a hajam, visszamentem én is a Centerhez. Elöl, a színpadnál nem találtam senkit, úgyhogy inkább elindultam a mosdó felé, hogy ha a Répy és Klauék már nincsenek ott, megejtem a sminkelést és majd a csarnoknál találkozunk. Aztán a Sparnál valaki rám köszönt. El voltam bambulva, ezért csak két másodperc késéssel fogtam fel azt, hogy Klau és Szilvi köszöntek rám. Az ölelés mellé most kaptak puszit is, mert nem voltam még kirúzsozva, majd mondták, hogy Niki és Répy bementek a Sparba még vízért. Követtem a példájukat, bár én csak kaját vettem meg egy energiaitalt (kell a koffein éjszakára). Szerencsére kifogtam az egyik rövid sort, úgyhogy gyorsan végeztem. Mikor együtt volt a csapat, nekivágtunk a jó hosszú gyalogtúrának a Centertől a csarnokig. Közben előkerültek a jó kis koncertes storyk.
Már jóval elmúlt öt óra, mire kiértünk a csarnokhoz. Megvettük a belépőket, majd egy kis várakozásra kényszerültünk, mert nem találták a bélyegzőt, amivel Répy vonatjegyét le kellett bélyegezni ahhoz, hogy hazafelé is érvényes legyen. Közben megérkezett hozzánk Kati is. Mikor végre meglett a bélyegző, mindannyian bementünk, bár igaz, hogy én már kicsit hamarabb. Előre szaladtam a színpadhoz, hogy amennyire lehet, csináljak helyet a többieknek, de szerencsére még majdnem üres volt az első sor. Rögtön bevágódtunk előre, én természetesen Zsolti elé, és ledobtam a cuccaimat is, hogy engem onnan nem robbant ki senki. Mellém Kati állt be, mellé Szilvi, Niki, Klau és Répy. Ha jól emlékszem, én már nagyon el sem mozdultam onnan, de ha már stabil helyen álltam, elővettem a sminkcuccaimat és nekiálltam kifesteni a szemem. Nem lett tökéletes, de nem baj. Várakozás közben még Katival lőttünk egy selfie-t is. A színpadon közben már állt a Neoton cucca, és ahogy telt az idő, úgy gyűltek mellénk-közénk a rajongók. Például Kati és közém egy nő. A másik oldalamra pedig egy házaspár, akik Torontóból jöttek el. A nő kubai volt, de nagyon jól beszélt magyarul. Velük úgy elbeszélgettünk, míg vártuk a történéseket. Olyan hat óra körül kezdődött a tényleges program, méghozzá az ejtőernyősökkel. Ugyanis szokás szerint az első söröshordó az égből érkezett. Először két ejtőernyős szállt le a színpad előtt, majd a harmadik hozta magára erősítve a söröshordót. Amit aztán persze csapra is vágtak. Csábító volt az ingyen sör gondolata, de inkább kihagytam, mert már semerre nem akartam menni.
A kiírt este hét helyett kb. fél nyolckor kezdődött a Neoton koncertje (Mivel jól elhúzták a megnyitóbeszédeket). Őket ugyebár senkinek sem kell bemutatni, hiszen rengetegen nőttek fel az ő zenéjükön. Most is eljátszották minden ismert és kevésbé ismert dalukat a Tini daltól és a Nyár van-tól a Sandokan-on át a Kell, hogy várj-ig. Annyira jó hangulatot teremtettek, hogy még mi is ugrálni és táncolni kezdtünk. Legalábbis én biztosan. A Neotonról egyébként azt szoktam mondani, hogy a szüleink zenéje, de én is elhallgatom. És hát remek bemelegítés volt az igazi nagy tomboláshoz. Közben megjelentek mögöttem a Hooligánok is, akik a Neoton koncert után mellém-mögém keveredtek. Margit, Lexi, Ida, Adri, Feri, egyik oldalt, másik oldalt pedig Földesi Ági és Tar Vera. Utóbbi kettővel talán már találkoztam korábban is (lehet, hogy a Barba Negrában) csak nem emlékeztem rájuk, mikor megkerestek Facebookon. Nem baj, most találkoztunk ténylegesen. Amint együtt volt a kis csapat, már türelmetlenül vártuk a Hooliganst.
Úgy fél 10 lehetett valahogy, mikor a színpad ismét elsötétült és megszólalt az új Hooligans 19-es járat Intro. Majd megjelent a színpadon Endi. Aztán Zsolti és Tibi. Majd végül Csipa és belekezdtek a Mindörökké-be. Mi meg csak erre vártunk, azonnal ugrálni, énekelni és tombolni kezdtünk. Az ébresztőt az Egyformán követte, majd jött a Tedd el, az Idegen, a Küzdj, a Királylány (Metallica változatban is) Van az úgy... Magam részéről úgy tomboltam ismét, mint aki hónapok óta nem volt Hooligans koncerten (Na jó, Valentin napon voltam utoljára), csak szusszanásként vettem elő néha a fényképezőgépet. De ahogy szétnéztem, a többiek mellettem-mögöttem is mind ugyanúgy tomboltak. Bolondozásból nem volt hiány ezúttal sem, hála annak, mikor Csipa tánccal köszöntötte fel a szülinaposokat. Na de Zsolti és Tibi is kivették a részüket a mókából. Volt még Játszom, Másik szemmel, Szabadon, Legyen valami, Ringass el, Nőben a boldogság, meg egy kis improvizáció Tibi, Zsolti és Endi jóvoltából. Ja meg Csipa egyszer leszaladt a színpad elé és lepacsizott az első sorral. Én csak három ujjammal "pacsiztam" vele, de nem baj, legalább sikerült. Ja és bejelentette, hogy október 17-én a Barba Negrában lemezbemutató koncert. Na, ezt nem kéne kihagyni. Az Illúzió ezúttal kicsit előrébb került, majd ezt a Paradicsom követte, ami nekem, meg azt hiszem másoknak is, kicsit keserédes, hiszen ez volt Cápa kedvenc Hooligans dala... Ezután a fiúk lementek a színpadról, de olyan nincs, hogy ne tapsoljuk őket vissza. És vissza is jöttek, a Félemberrel (Jégember) és a Hotel Mámorral, mert akad, aki... Tudjátok :D A koncert végén természetesen repültek a dobverők, sajna megint nem nekem, de az egyiket az egyik kedves ismerősöm, Kitti kapta el.
Koncert után lassan meglazult mögöttünk a tömeg, de nem mentünk nagyon messzire, mert a színpad előtt retro disco kezdődött. Közben Klau, Niki és Szilvi elbúcsúztak tőlünk, mert mentek el. Szerintem legközelebb Gyopárosfürdőn találkozunk. Mi meg odasoroltunk a shophoz, ahol végre én is beszereztem az útlevelemet a Hooligans 19-es járatára, meg bele az első pecsétet. Aztán majd még gyűlhet a többi. Ahogy ez megvolt, odamentem egyik volt munkatársamhoz, aki szintén Hooligán és váltottam vele pár szót. Aztán Ágival, Verával és Idával fotózkodtam. Majd vissza a színpadhoz, várva, hogy kijöjjenek a fiúk. Itt még találkoztam Mariannal és Anival is, bár ők már nem kaptak puszit. Egy jó darabig nem úgy tűnt, hogy ki akarnak jönni a Hooligánjaink, Kittivel már azon gondolkoztunk, hogy be kéne menni. És most még azt se tudtuk meglépni, hogy megkerüljük a színpadot, mert felhúztak mellé egy amolyan VIP sátrat, Meg jól kihúzták a kerítést, szóval lehetetlen volt a backstage mögé kerülni. Aztán megláttuk, ahogy Endi és Zsolti, Sanyi kíséretében felénk tart. Az üdvrivalgás mellett azonnal előkerültek a fényképezőgépek is. Sanyi ugyan osztgatott autogramkártyákat, de mert aláírásom van már annyi, hogy nem is számolom, inkább a közös képre gyúrtam, meg arra, hogy pár szót válthassak a fiúkkal. Mellettem Lexi volt, akinek természetesen én csináltam meg a közös képet, bár úgy remegett a kezem, hogy két kézzel kellett tartanom a gépet. Mikor Zsolti odaért hozzám, egyből egy öleléssel fogadtam. Közben megkérdeztem tőle, milyen volt a Santa Cruz koncert (mint azt a beszámolóban is említettem, ott láttam őt) és azt mondta, király volt. Ja meg amin meglepődtem, hogy a kacsa iránt érdeklődött. Mondtam, hogy ott van a táskámban (a kicsi, amit mindig magamnál tartok koncerten), de nem vettem elő. Közös képünk viszont lett vagy 3-4 is, mert kettő nem lett jó, egyet Répy csinált úgy paparazzi módra, az utolsó meg végre jó lett. Aztán Endi következett, az ölelés meg természetesen neki is jár. Mondtam neki, hogy a Novarock sajna nem jött össze, de gyúrunk a müncheni Mötley koncertre. Vagy Helsinki... Ki tudja, mit hoz az élet... Közös képünk meg kettő is lett, mert az első megint bénán sikerült. De nem baj, az ölelés mindig jár. Mikor ez kész lett, mondtam Lexinek, hogy majd megírom neki az email címemet, ahova kérem a közös képeket.
A fotózkodások után szétszéledt a csapat. Katitól elbúcsúztunk, meg azt hiszem, Lexitől is, Idáék meg elvonultak inni valamerre, így ketten maradtunk Répyel. Egy darabig tanakodtunk, hogy merre tovább, majd abban maradtunk, hogy keresünk egy mosdót. Semmi kedvem nem volt még arra is költeni, de kénytelen voltam, mert át kellett öltözzek. Felvettem a cicanadrágomat, meg a pulcsimat, aztán kint leültünk egy padra Répyvel. Koncert közben én elég sokat ittam az ingyen ásványvízből, szóval már inkább tartalékoltam a többit. Ahogy ott ücsörögtünk, arra jött egy biztonsági őr szerű fazon és mondta, hogy zár a bazár. Igaz, már akkor egy óra is elmúlt, szóval Répyvel szép lassan mi is útnak indultunk. Nem siettünk, időnk volt, mint a tenger. A kórháznál leültünk egy padra pihenni. Nem is bántam, mert már eléggé fájt a talpam. Nem tudom, meddig ücsörögtünk ott, de aztán megerőltettük magunkat és mentünk tovább. A főtéren megint leültünk egy padra, ott Répy már kicsit elbóbiskolt a vállamon. Fél három-háromnegyed három közt valahogy megint összeszedtük magunkat és tovább mentünk, ezúttal a Centerig jutottunk. Itt már tovább maradtunk, lassan világosodni kezdett, ahogy nekivágtunk az utolsó etapnak, a vasútállomáshoz. Mikor odaértünk, az első dolgunk az volt, hogy megnézzük, mikor nyitnak a büfék és a kisboltok. Szerencsére mindegyik ötkor nyitott, úgyhogy csak kb. egy órát kellett várni. Bekuporodtunk a váróba és Répy megint elbóbiskolt a vállamon. Talán kicsit én is. Legalábbis azon a néhány selfie-n, amit ott kuporogva csináltunk.
Hajnal ötkor mégis felébresztettem Répyt és lementünk az aluljáróba. Ő beszerzett az útra egy nagy üveg ásványvizet, én meg egy kis reggelit, meg egy kávét. Míg vártuk a vonatot, megreggeliztünk. 6,10 könyékén kimentünk a peronra. A vonat egész pontosan jött, én meg mutattam Répynek, hogy melyik kocsiba szálljon, ahová nem kell IC pótjegy. Búcsúzóul még megöleltük-megpusziltuk egymást és megígértem, hogy ha hazaértem, írok neki. Majd Répy felszállt, én meg elindultam ki a buszhoz. Nem kellett sokat várnom, ám gyorsan rájöttem, hogy már megint megszívtam. Ugyanis kifogtam a miskolci buszt, ami persze csak a buszállomáson állt meg, szóval kb. reggel hétre értem haza. Itthon meg egy zuhany után még írtam Répynek, kiírtam Facebookra, hogy megérkeztem, és hogy aki Novarockra megy Mötley Crüe koncertre, annak jó bulizást, majd eldőltem aludni. Aztán délután nekiálltam a beszámolónak.
Ez a buli egy hatalmas hiánypótló volt, hiszen már Valentin nap óta nem voltam Hooligans koncerten. Oké, ott voltak az áprilisi bulik, de azt meg kihagytam a Santa Cruz miatt, mert na... Igaz, hogy egész délután pácolódtunk a tűző napon és napokig alig tudtam lábra állni, de itt volt velünk Répy, akivel mindig egy élmény a közös tombolás, és a Hooligánokban nem csalódtam most sem.

Bocsi a képek minőségéért, a kordon elég messze volt a színpadtól most is.

Várakozós selfie Katival

Égbőlpottyant söröshordó

Neoton.
A szüleink zenéje, de én is elvagyok vele


Királylány közben

Endi és Zsolti

Csipa

Tibi

Zsolti itt egyedül

Már nagyon hiányoztak

Endi és egy fél Csipa

Paradicsom

Csipa egész előre jött

Vera, Ági, Kat

A két bolondos szőke megint találkozott :D

Endivel alap az ölelés :)

És Idával

Legközelebbi cél augusztus 20-án egy jó kis strandparty Gyopárosfürdőn. Hogy addig lesz-e valami, még nem tudom, de ez tuti. Tartsatok velem akkor is!