2015. október 27., kedd

Holiday light (?)

Sörfeszt után a nyár totálisan koncertmentesen telt, bár tervbe vettem az augusztus 28-i klipforgatós bulit a Barba Negra Trackben. Igen ám, csakhogy közben óriási lehetőséghez és melóhoz jutottam, aminek a keretében nyár végén Pestre költözhettem. Azt még költözés előtt láttam, hogy szeptember 2-án ismét Holiday Crüe buli várható a Rocktogonban, így gondoltam, ha a Track nem jött össze, akkor majd Holidayen megünneplem a költözést. Szerencsére a heti beosztásom is úgy jött ki, hogy belefért egy kis esti kilengés.
A szerda reggel még egy kis fejtágítással kezdődött, illetve egy egész napos oktatásban volt részünk. Szerencsére olyan fél hét körül hazaértünk, szóval egy kis időm volt még elkészülni. Tudtam, hogy sietős lesz a tollászkodás, szóval még előző nap kikészítettem a cuccot, amiben menni akartam. Egy fekete miniszoknya és a Mötley Crüe-s topom. Hozzá a szokásos tupír és smink, ja meg tornacipő. A tiara sajnos eltört a költözködésben, így azt most nem tettem fel. Ahogy kész lettem, felkaptam a táskámat és három újdonsült kollégámmal együtt nekivágtunk a városnak. Először irány a sarki buszmegálló, és a 130-as busz, ami a Stadionig vitt, majd onnan metróval (Hát igen, sietősre fogtuk) Blaha, onnan meg villamos (Mikor utoljára voltam a Rockiban, még ráértem sétálni, csak most inkább siettünk).
Mikor leszálltunk a villamosról, szinte futva mentünk a Jókai tér irányába. A fiúk alig győztek követni, meg egyébként is, egyedül én tudtam, merre kell menni. Aztán a téren, ahogy mentünk a Rocki irányába, megpillantottam két régi ismerőst. Hát persze, hogy Norbi és Yeah Tee voltak azok! :D Rögtön odamentem hozzájuk megölelni őket (Norbit már csak azért is, mert előtte pár nappal volt a szülinapja). Picit le is ragadtunk ott, cidereztünk, söröztünk, cigiztünk. Aztán gondoltam, elmegyek a Rocki felé, hátha már ott van Ikrem is. Addigra már megérkezett és február után végre újra megölelhettük egymást. Még bemutatott két csajszinak, akikkel jött, aztán megpillantottuk, Endit, ahogy felénk tart. Naná, hogy megölelgettük őt, aztán útjára engedtük. Utána fogtam magam és lementem. Felrakattam a szép rózsaszín karszalagot, majd bementem megnézni, mizujs a színpadnál. Akkor már a vendég zenekar, az amerikai Lord Bishop játszott. Annyira nem érdekeltek, úgyhogy inkább feljöttem. Fent pedig kiszúrtam még egy rég kedves ismerőst, méghozzá Kikit. Tudjátok, az Endi hajút. :D Lényeg az, hogy őt is elcsíptem és megölelgettem, aztán elindultunk megkeresni Idát. Meg egy dohányboltot, mert addigra már fogyóban volt a cigim. A dohányboltot megtaláltuk, csak Idát nem. Kiki ment tovább és kereste őt, én meg visszatértem a srácokhoz. Úgy kb. kilencig vagy fél tízig... Már nem annyira emlékszem. De az tuti, hogy akkortájt viszont már tényleg lementem.
Épp jókor, mert már Sidd, Wank, Pocky és Endi voltak a színpadon és éppen a Live Wire-t játszották. Persze előrecsúsztam az első sorba Ikrem mellé és együtt tomboltunk tovább. Rögtön a Live Wire után az egyik közös kedvencünkre, a Too Fast For Love-ra. Meg a többire: Primal Scream, Don't Go Away Mad, Same Ol' Situation, Saints Of Los Angeles, Girls, Girls, Girls, és persze a végén az összekapaszkodva éneklős Home Sweet Home. Mi meg Ikremmel meg néhány csajjal szanaszét tomboltuk magunkat a színpad előtt, mint mindig. Ja és még kaptam egy pengetőt is Pockytól, ő meg egy ölelést tőlem.
Koncert után, ahogy elkecmeregtem a színpad elől, először a mosdó felé vettem az irányt és kicsit rendbe kaptam magam. Aztán kimentem a pulthoz, valami ihatóért. Ekkor végre összetalálkoztam Idával és Adrival, akiknek szintén kijárt az ölelés. Közben beindult a rockdisco is. Kb. ha jól emlékszem, két csaj táncolt bent a színpad előtt, én csak akkor csatlakoztam hozzájuk, mikor meghallottam a Hardcore Superstar We Don't Celebrate Sundays című dalát, amit én is végigtomboltam. Aztán ki is mentem volna, ha nem csapja meg a fülem a következő dal, ami a Reckless Love-tól a Hot vlt. Naná, hogy ezt sem hagyhattam ki! (Hisz tudjátok, hogy nagyon szeretem). Innentől már kicsit homályos a dolog, de az biztos, hogy utána megint kimentem a srácokhoz és ott folytattuk, ahol abbahagytuk, azaz, ittunk, dumáltunk, cigiztünk. És persze jól megünnepeltük, hogy Pestre költöztem. Aztán rájöttem, hogy meg kéne keresnem még Ikremet, meg Rolandot és Imit, a két kollégámat, akik elkísértek. Meg is találtam őket, lent. Aztán én is lent ragadtam, Zsomborral beszélgettem. Vele még tavaly a nőnapi Holidayen találkoztam először. Menet közben valahogy aztán lejött Norbi és Yeah Tee is.
Csak lassan már éjjel kettő felé járt, nekünk pedig menni kellett, ezért elbúcsúztam mindenkitől (búcsúölelés mindenkinek), majd összeszedtem Imit és Rolandot és elindultunk. Az első utunk a Mekibe vezetett, mert kellett valami, ami kicsit felszívja a piát (alapvetően nem ittam sokat, mert másnap meló volt), aztán villamosra szálltunk, a Blahán pedig buszra, ami elvitt az Örsig. Ott azonban jött a cumi: Ugyanis nem volt éjszakai busz arrafelé, ahol mi lakunk. Ott töprengtünk, hogy mi a fene legyen, végül találtunk egy taxit. Végül egész korrekt áron hazajutottunk és egy gyors zuhi után bevágódtam az ágyba, mert másnap reggel nyolcra már menni kellett dolgozni.
Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyit csúsztam a beszámolóval, de az a szitu, hogy csak ritkán jutok nethez és az is elég lassú. Emellett még a munka miatt sincs mindig időm és energiám írni. De remélem, ez hamarosan megoldódik és továbbra is zúdíthatom rátok vidám-vicces koncertes élményeimet. Ami pedig a bulit illeti: Azt hiszem, méltóképpen sikerült megünnepelnem azt, hogy egy régi álmom végre valóra vált és Pestre költöztem. Persze ez még csak az út kezdete, de előbb-utóbb csak összejön minden, ha elég kitartó maradok.

Nem sok képet csináltam, de ezek szerintem egész jók.

Lord Bishop, akik bemelegítettek a Holiday előtt.

Selfie a dohányzóhelyen

Sidd

Wank Mars

Endiről a legjobb dobolós képek valahogy mindig Holidayen sikerülnek :D

Pocky

Saints of Budapest


Legközelebb az október 17-i Hooligans buli élményeit írom meg nektek. Hogy aztán mi lesz, nem tudom még, de majd ahogy a beosztásom engedi, igyekszem jó sok koncerten ott lenni. És az is biztos, hogy megírom majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése